kedd, december 29, 2009

Ajándék vadászat nekem

A lázas karácsonyi készülődés utolsó fázisába léptünk. Igen, ez már a véghajrá. Az emberek egymást taposva küzdenek az utolsó megmaradt (vélt és remélt) relikviákért.... Azért ha egészen nem is ilyen a helyzet, de sokak fejében ez kattog, amikor egymás ellen küzdenek a bevásárlóközpontok pultjainál.
Mint általában semmit, úgy ezt (mármint az ajándékok vásárlását) sem szeretem az utolsó pillanatra hagyni, de azért mégiscsak más érzéssel vásárol az ember abban a karácsonyi tömegben, mint a hétköznapokban.
Hosszas agyalás és nem kis szülői nyomás hatására (Szia Anya, szeretlek!), szóval kitaláltam, hogy mit szeretnék kapni tőlük. Mert ugye, már néhány éve a következő helyzet áll fenn:
  • Tavasszal névnap: "Jaaj, nem is tudom mit vegyünk neked... Mit szeretnél?" én meg leginkább semmit, vagy ugye felmerül bennem a világbéke, repülőjegy Új-Zélandra, letelepedési engedély, CO2 csökkentés világszerte, jegesmedvék megmentése.... ..és egyéb egy hétköznapi erősen a magyar átlag kereset alatt kereső szülők számára teljesen megvalósítható kérések. 
  • Ősszel születésnap: "Naa, Tibike mit szeretnél?" :) Komolyan mondom szerencsésnek tartom magam, mert azért a ruháim megvannak, enni mindig van mit; panaszkodni igazán nem szabad, mert meg tudunk élni. (Bár ehhez kellenek a cselek és trükkök ma Magyarországon.)
  • Karácsony... :) Az ünnep, amit a modern világ gazdasága a leginkább szeret. Igen, a karácsony valóban a gyarapodás ünnepe a kereskedők számára és sajnos nagyon sok ember el se gondolkodik azon, hogy "mi a szarért kell nekem mindenféle haszontalan holmit hordanom a családom különböző tagjainak!?"
Úgyhogy gondoltam kérek egy üveg Új-zélandi bort. Minden porcikánkkal szeretnénk már ott lenni és biztosan (ha finom nem is lesz, de) jól érezzük majd magunkat, ha iszunk egy pár korty Új-Zélandot. Ez tehát a vezérelv, de lássuk hogyan sikerül beszerezni egy üveggel!?

Úgy emlékeztem, hogy a Tescóban láttunk már egyszer ilyet, de persze lehet, hogy az már másfél éve volt. Nem emlékeztem már pontosan (ez nálam gyakran előfordul, és ennek is megvan a maga szépsége, de erről majd írok egy külön posztot!). Az az igazság, hogy ott nem volt. Anya felhívott, hogy itt állnak a boltban és már megkérdezték az eladót is, de nem tudnak róla, hogy lenne ilyen boruk. Nem emlékszek rá véletlen, hogy mi a neve, vagy hogy nézett ki? Persze, hogy nem emlékeztem. :) Gondoltam semmi baj, majd én elmegyek és megnézem. (Igazából nem hittem el, hogy nincs, hiszen láttuk! Ott mosolygott ránk a polcon!
Na, irány a hely, ahol még én is számítok! ("A legkisebb is számít! Tesco") Magam céltudatos vásárlónak tartva nem vacakoltam bevásárlókocsival és lassú nézelődéssel, felkaptam egy kosarat és gyors léptekkel haladtam a borok sora felé. Odaértem és elkezdtem üvegről-üvegre nézni a borokat. Az első oszlop harmadik sora után (kb. 15 oszlopban 8-8 sor volt) éreztem, hogy kicsit sokáig fog ez tartani. Ekkor azonban észrevettem, hogy az egyes oszlopokban elhelyezkedő borok fölé ki van írva, hogy honnan származnak! Ááá, így azonnal felfedeztem, hogy nekem csak 2 oszlop összesen 16 során kell átvergődnöm, ugyanis ezek viselik a "Külföldi borok" címet. (Úgy látszik céltudatos vásárlóként néha szét is nézhetnék.) Na, kétszer átnéztem őket, de nem volt. Gondoltam megkérdezek egy eladót.
Egy sorral arrébb találtam is egy fiatal hölgyet, aki éppen egy üveg pálinkát akart rásózni a szerencsétlen vásárlóra. Gondoltam kimentem őt és megkérdeztem tőle, hogy mi a helyzet bor ügyben? Kiderült, hogy ő a Zwack termékeket hivatott a kosarakba csempészni (itt már sejtettem, hogy bizony nem sok Új-Zélandi bort forgalmazhat a Zwack...), azonban ekkor szinte hátba támadott engem is (mint gyanútlan vevőt) egy másik fiatal hölgy és nem törődve azzal, hogy éppen mással beszélgetek rákezdett a mondókájára: "Szia, közben én elmondanám, hogy ha most vásárolsz 6 üveg Heinekent... (hát pont Heinekent azt nem szándékoztam, gondoltam ekkor és már azon járt az agyam hogyan tudnék szabadulni) ...oda adom neked ezt a prospektust." "Jól van -mondtam. Legalább ezzel is kevesebb marad neked!" De a csaj csak nem akart elmenni, pedig azt hittem ennyi elég lesz neki. "Szóval akkor megkaphatod a 3 fajta retró póló egyikét: ezeket a pólókat, amit itt látsz a képen vagy ezt ami rajtam van." Na, több se kellett nekem! "Oké, ha veszek, Heinekent akkor megkaphatom ezt, ami rajtad van?" :) A csaj vagy már századszor hallotta ezt vagy először. Ezt nem tudtam eldönteni, de az biztos, hogy nem tudott utána egy szót sem szólni. Én bocsánatot kértem tőle, amiért beleszóltam a mondókájába és elmentem. Úgy látszik így jár az, aki picit is tanácstalan vásárlónak tűnik: azonnal lerohanják egy akciós ajánlattal!

 
Nem akartam belenyugodni, hogy nincsen Új-zélandi bor. Úgyhogy irány a madarasTesco (Auchan). A város másik fele, de hátha ott van. Nem vagyok nagy borivó, sőt az igazat megvallva a sört szeretem jobban, de Tui-t nyilván még nehezebb lenne beszerezni Magyarországon. (Bár Fosters-t lehet kapni!)
Az osanban már tapasztaltabb voltam és megnéztem a polcok tetején a kiírást! Na, bumm, itt kaptam megint egy pofont, ugyanis ebben a boltban a borok fajtája szerint voltak különválogatva oszlopokba. Ha még nem írtam volna egyáltalán nem értek a borokhoz. Azt tudom, hogy van piros, meg fehér, de ez itt kevésnek bizonyult, amikor felülre Rosé, Kékfrankos.... meg hasonló kiírások voltak. Kezdtem szépen átnézni a sorokat és végül találtam 6 meglehetősen poros üveg vöröset és 6 hasonló állapotban lévő fehéret.
Montana - Marlborough - Sauvignon Blanc 2007-es évjáratára esett végül a választásom. Töredelmesen be kell vallanom még nem bontottuk fel, egyenlőre várom a tanácsokat és hozzászólásokat azzal kapcsolatban, mennyire jó (vagy mennyire nem) a bor, amit kóstolni  készülünk.

péntek, december 18, 2009

Nesze, neked egy nagy NEM!

Már többször elhatároztam, hogy kiűzöm a blogról a gyűlölködést és az egymás sárba tiprásáról szóló bejegyzéseket. Alapvetően a legnagyobb bajom még mindig az, hogy könnyen fel tudnak idegesíteni. Ezen mindenképpen változtatnom kell, hogy egy jobb emberré válhassak.
Idegesít az, ahogyan itt az emberek egymással viselkednek. Tegyük fel ír egy "könyvet" valaki, amit nem kimondottan neveznék elolvasandónak. (Nyilván tapasztalatból beszélek és nem a levegőbe.) Biztosan nagy élmény volt megírni, de annak, aki adott témában jártasabb az egész csupán egy papírkupacnak minősül. Ezt a témában jártas emberek megbeszélik és megosztják egymással, mert (milyen érdekes dolog) ők segítik egymást és azokat akik szeretnének megismerkedni ezzel a témával. A kommentek egy témához tartozó beszélgetés részeiként igen gyakran tartalmaznak túlzásokat, vicces megnyilvánulásokat, gyűlölködést vagy éppen hízelgést. Szabad véleménynyilvánítás esetén az ember kimondja (ez esetben leírja), amit azzal kapcsolatban gondol és érez.

A minősítést bizony mindenkinek el kellene fogadnia, akár tetszik, akár nem. Ahány ember, annyi vélemény. Más szempontok szerint élünk és értékelünk. Az én véleményem szerint egy olyan embernek, akinek fontos, hogy egy közéleti személy legyen (gondolok itt írókra, politikusokra, média-hősökre) a legfontosabb tulajdonságának az alázatnak kellene lennie. Alázattal kellene viselkednie azok iránt az emberek iránt, akiket kiszolgál. Egy jó erős flegmatikus embernek volna szabad ilyen szerepet vállalnia és nem oda engedni a kolerikusokat! Nem azzal kérkedni, hogy 5 havi fizetésemből 2 hétre elmentem nyaralni a Krím-félszigetre (erre én azt mondanám, hogy sikerült gyorsan elcseszni a pénzt); vagy hogy az ilyen-meg-ilyen folyóiratban 66 sorban írtak rólam. Ugyan már kit érdekel!? Én is voltam már vagy 15 nyomtatott cikkben itthon is külföldön is; szerepeltem nem egyszer a médiában, de mit számít!? Attól én még nem váltom meg a világot. Most őszintén: érdekel valakit, hogy én mikor hol voltam nyaralni? Szerintem a szűk családi körömet és ismerőseimet kivéve ezt mindenki nagy ívben... Ez jó arra, hogy felvágjak mások előtt. ("Látod, én itt meg itt voltam... ...meg annyi idősen, mint te én már ezt csináltam!" Biztosan jó érzés, amikor a másik emberen látszik, hogy egy senkinek tartja magát nulla önbecsüléssel. Van fogalma bárkinek is mennyit kell melózni azért, hogy egy ilyen emberbe visszahozzuk az önbizalmát? Évek kellenek hozzá, én már megjártam ezt az utat sajnos.)

Úgyhogy üzenem a kocsisnak, hajtson tovább, mert én még nem érkeztem meg. Ilyen helyen nem akarok kiszállni a kocsiból. Társadalmat építünk (mert ez a nehezebb) és nem rombolunk (bár ezt könnyebb volna)! Gyiii, tee Fakó....

szombat, december 12, 2009

Izland mióta Új-Zéland?

A helyszín Debrecen, 2009. októbere. Nyugodt volt a délután és rengeteg időm volt még a vonat indulásáig. A szél erősen fújt és gondoltam mint ahogyan azt a kultúrált emberek szokták bemegyek én is egy könyvesboltba. A főutcára nyílt egy már elsőre is nagy falatnak látszó könyvesbolt ajtaja. Beléptem és hirtelen az az érzésem volt, mint amikor annak idején a '90-es években először léptem egy Domusba: hatalmas tér, mindenfelé eladó áruk és teljes döbbenet, ami minden bizonnyal az arcomra is kiült. Elindultam a sorok között és folyamatosan legeltettem a szemem... sose láttam még ennyi könyvet, amit mind meg lehetne venni! Na, gondoltam itt biztos találok nekem valót! :) Elindultam befelé és csak akkor láttam meg hátul egy lépcsőfeljárót. Kicsit hezitáltam az aljánál, de megvártam, amíg valaki felmegy előttem és utána én is nekiindultam. Na, szerinted mi volt fent!? Könyvek. Könyvek két szinten egy szőnyegboltnyi helyen! Hát ez hattalmas!
Kb. 20 perc keresgélés után kértem a szakképzett eladó segítségét.
-Bocsánat!
- Igen, tessék mondani miben segíthetek!?
-Azt szeretném tudni, hogy van Önöknek olyan könyvük, ami Új-Zélandról szól?
-Itt nézte már ezen a soron?
-Igen, kerestem, de sajnos nem találtam.
-Ahan, értem. Háát esetleg Izlandos van, az nem jó?

Deh, adjon egyet Mozambikról.... Na, azért nem ezt mondtam, de udvariasan megköszöntem a segítségét.


Pár nappal ezelőtt (már december elején járunk ám!) egy barátommal beszéltem telefonon. Kedvesen érdeklődött, hogy mi a helyzet velünk, még mindig Izlandra (???) akarunk költözni?

Well, New Zealand is an island, ennyire már képzett vagyok angolból, de még mindig rossz irányba megy a tapogatolózás....


Volt már, aki megkérdezte, hogy miért akarunk egy olyan országba költözni, ahol majdnem összeomlott a gazdaság tavaly ősszel! (pszt! az is Izland volt ám - mondta suttogva Tibi)

hétfő, november 30, 2009

Bővítés 13+1- re

A rendelkezésre álló szabad-idő, -és energia alacsony szintje miatt bővítettem a blogroll-t 13-ra. +1-nek a végére szerényen meghagynám a magam bejegyzéseit.
Így már minden nap találhat magának újdonságot az ide tévedő kedves olvasó Új-Zélandról, madarakról-zöldségekről, gasztronómiáról, adatokról-táblázatokról-diagramokról, mezítlábaskodásról, rólunk és másokról, mindenkiről.

kedd, november 03, 2009

Kedd reggeli "kedvcsináló"

Tegnap munka után voltunk a városi önkormányzatnál (egyesek szerint inkább öntehetetlen), hozzá kell tennem nem első alkalommal, mire végül megtudtuk, amit korábban is szerettünk volna.
A történet ott kezdődik, hogy egy héttel ezelőtt szintén voltunk náluk, de akkor - nem tudni milyen okból - a város egyetlen anyakönyvvezetőjének nyoma veszett. (Azt már meg sem említem, hogy nem abban az épületben volt, ahol mi kerestük, de erre korábban semmilyen jel nem utalt.) Még akkor megkérdeztük, hogy előre láthatólag 1 hét múlva azért előkerül? A portás néni azt a választ adta erre, hogy ő még nem tudja megmondani, hiszen a jövő hétfő még olyan messze van....
Hiába, olyan messze, de csak eljött az a nap! Meglett a másik épület, meglett a 17-es szoba. Hárman voltak előttünk, illetve egy közülük pont akkor ment be az ajtón, amikor odaértünk így már csak ketten. Negyven perccel később már mi következtünk. Éreztük, hogy nem lesz egy könnyű menet, miután a többiek olyan sokáig bent voltak. Bementünk és mondtuk, hogy azért jöttünk, mert szeretnénk összeházasodni. Szeretnénk erről megtudni néhány dolgot (mi ennek a hivatalos eljárása, költségei és hogyan lehet időpontot foglalni)... Ugyanis, hiába próbáltam korábban az önkormányzat honlapján tájékozódni ott semmilyen információt nem lehet megtalálni. (Még az "anyakönyv" szóösszetételre sem hozott eredményt a keresés! Ez azért elég súlyos!)
  • Eljárás: mindent megtudtunk, nagyon készséges volt a hölgy, 10 pont!
  • Költségei: itt már volt egy kis gond... (Budapesten a helyi önkormányzatok a weboldalukon tájékoztatnak az árakról.) "Minálunk" először is kell írni egy jegyzőkönyvet (személyi igazolvány + születési anyakönyvi kivonat kell hozzá), majd ezt követően megmutatják az árlistát is. Persze nekünk most nem mutatja meg, mert az a 2009-es és ránk majd a 2010-es fog vonatkozni. Azért mentségére váljék, hogy egy hozzávetőleges árat tudott mondani, ami kellemes csalódás volt számunkra. 
  • Időpont: 2009 december közepén kapnak 2010-es könyvet és csak akkor tudnak bennünket felírni 2010 márciusára (a számítógépek világában....) . 
Mi körülbelül 5 perc alatt végeztünk, bár odabent az idő mindig gyorsabban telik, mint odakint. Ma Magyarországon egy átlagos ember 5 évet tölt el az életéből sorban állással. 5 év alatt el lehet végezni egy középiskolát, hm.... lehet, hogy valami ilyesmi vállalkozást kellene indítanom. Szlogen: "a postán várakozás közben tanuljon Ön is CNC-forgácsolónak!"
Szóval a rendszeren kicsit nehézkes átvergődni magad, de azért vannak segítőkész emberek az asztal másik oldalán is.

péntek, október 30, 2009

Mese a földhivatalról

Hol volt, hol nem volt, valahol a szép magyar alföld közepén volt egyszer egy mezőváros. Úgy hívták, hogy Nagyszőrös. Ennek a mezővárosnak volt valamikor egy világhírű konzervgyára, amiből már semmi sincs, de ez a mese most nem erről szól.
Nagyszőrösnek igen derék polgárai voltak. Becsületesen dolgoztak, hogy megteremtsék mindennapi betevőjüket és aki kitartóan dolgozott az bizony fel tudott építeni magának egy új életet. Idővel megvehetett mindent magának, amit csak szeretett volna. Lett szép portája, háza, munkája és biciklije és biciklije és biciklije...  Mert bicikliből és biciklisből sosem volt elég a városban.
Meghallva ezt a hírt, bizony igen sokan költöztek a városba és a város peremére. Aztán ahogy nőtt-nőtt a város egyre több és több utcája lett és egyre több polgára is.
A korábban meglevő tekervényes kis utcákat és közöket átalakították jól átlátható és szervezett utca-rendszerré. Ezen átalakítások során került sor főhősünk birtokának megkurtítására is. Az átalakítások folyamatosak voltak, az új építési engedélyek kiadásakor folyamatosan alakították ki az utcákat.  Nagyszőrös, Kamu utca 2474 hrsz. számú telekre kiadták az építési engedélyt, majd 1974-ben a lakhatási engedélyt is. Közölték vele, hogy a címe megváltozott, innentől fogva Kamu utca 24. szám lesz, csak egy hivatalos levelet kell még megvárnia. Azóta főhősünk minden levelét Nagyszőrös, Kamu utca 24. szám alá kapta, bár neki nem volt róla hivatalos tájékoztatója.
Telt-múlt az idő és bizony Nagyszőrös városát is elérte a privatizáció. A korábban városi strandot le kellett rombolni és magánkézbe adni, mert így mindenkinek jobb lesz... Fel is építették szépen az új strandot és a vele egybekötött üzlet helységeket és lakásokat. Egészen véletlenül a földhivatalunknak pont ekkor és pont ide kellett költöznie. Bizonyára a költözés hevében akadtak rá főhősünkre és a korábban megcsonkolt és átszámozott birtokára, ugyanis 2009-ben levelet kapott az emberünk.
A földhivatal tájékoztatja, hogy a Kamu utca 2474 hrsz. helyett az új címe mostantól Kamu utca24. szám. Bizony lett is nagy boldogság főhősünk arcán, hiszen nem hiába lakott ott már 35 éve, ő mindig is tudta, hogy ha türelmesen vár, egyszer csak megérkezik a levél, benne a hivatalos új címével.
Nos a mai mese tanulsága, hogy sosem szabad feladni azt a célt, amit kitűzött az ember! Mindig nagyon kitartónak kell lenni, hiszen "magyarnak lenni végeérhetetlen szórakozás és külföldön élve a felhasználói élmény fokozható"! (pappito) Jó éjszakát gyerekek!

kedd, október 27, 2009

Új-Zéland - Haderő

Végül a befejező rész:  (már én is unom) :)

Katonai ágak: Új-Zéland Védelmi Erők (NZDF):
  • Új-Zélandi Hadsereg,
  • Új-Zélandi Királyi Haditengerészet,
  • Új-Zélandi Királyi Légierő (2009).
Katonai szolgálat: 17 éves korban önkéntes katonai szolgálat, bevonulni viszont csak a 18. életévüket betöltötteket engedik. Kötelező sorkatonaság nincs. (2008)
Katonai munkaerőre rendelkezésre állók:
  • 16-49 éves férfiak: 1.009.298 fő,
  • 16-49 éves nők: 997.134 fő (2008).
Katonai szolgálatra alkalmasak:
  • 16-49 éves férfiak: 837.553 fő,
  • 16-49 éves nők: 825.981 fő (2009).

csütörtök, október 22, 2009

Új-Zéland - Utazás, szállítás

Repülőterek: 121 db (2007).
Repülőterek (kibetonozott kifutópályák hossza szerint):
  • összesen: 41 db,
  • több mint 3.047 m : 2 db,
  • 3.047 m - 2.438 m : 1 db,
  • 2.438 m - 1.524 m : 11 db,
  • 1.524 m - 914 m : 26 db,
  • 914 m-nél rövidebb: 1 db (2007).
Repülőterek (földes kifutópályák hossza szerint):
  • összesen: 80 db,
  • 2.438 m - 1.524 m : 3 db,
  • 1.524 m - 914 m : 31 db,
  • 914 m-nél rövidebb: 46 db (2007).




Csővezetékek:
  • kondenzátum (gőz): 331 km,
  • gáz: 1.838 km,
  • bután gáz: 172 km,
  • olaj: 288 km,
  • finomított termékek: 198 km (2008).
Vasutak:
  • összesen: 4.128 km,
  • keskeny nyomtávú: 1.067 km,
  • villamosított: 506 km (2006).
Utak:
  • összesen: 93.576 km,
  • aszfaltozott: 61.564 km (172 km ebből gyorsforgalmi út),
  • földes: 32.012 km (2006).
Kereskedelmi (hajó) flotta:
  • összesen: 13 db,
  • ömlesztett áru: 3 db,
  • teher: 2 db,
  • vegyi anyagszállító tartályhajó: 1db,
  • utas- és teherszállító: 4 db,
  • kőolaj-szállító tartályhajó: 1 db,
  • roll on / roll off: 2db,
  • külföldi: 3 db (Ausztrália 1 db, Németország 1 db, Dél-Afrikai Köztársaság 1 db),
  • nyilvántartásba vett más országokban: 5 db (Antigua és Barbuda 2 db, Cook-szigetek 1 db, Franciaország 1 db, Egyesült Királyság 1 db) (2008).
Kikötők és terminálok:
  • Auckland,
  • Lyttelton,
  • Marsden Point,
  • Tauranga,
  • Wellington,
  • Whangarei.

szerda, október 21, 2009

Új-Zéland - Kommunikáció, média

Használatban lévő telefonok (vezetékes): 1,706 millió (2007).
Használatban lévő telefonok (mobil): 4,245 millió (2007).
Telefon rendszer: Általánosan elmondható, hogy kitűnő a hazai és a nemzetközi rendszer.
Nemzetközi országkód: +64. A Southern Cross tenger alatti kábelrendszernek köszönhetően van kapcsolatban Ausztráliával, Fidzsivel és az USA-val; műholdas földi állomások: 8 (1 Inmarsat, Csendes-Óceán és 7 egyéb).




Rádióműsor állomások:
  • AM - 124 db,
  • FM - 290 db,
  • rövidhullámú 4 db (1998).
Televíziós műsorszolgáltató állomások: 41 db (plussz 700 db átjátszó) (1997).
Az ország internet kódja: .nz .
Internet host-ok száma: 1,72 millió (2008).
Internet használók száma: 3,36 millió (2007).




Egyébként rengeteg online rádiót lehet hallgatni Hédiék régi blogján keresztül.

hétfő, október 19, 2009

Új-Zéland - Gazdasága

Az elmúlt 20 évben alakította át Új-Zéland kormánya a korábbi agrár gazdaságot egy a brit piacon kedvező helyzetben álló szabad piacgazdasággá, amely nagyobb iparosodást hozott. Így vált fontos szereplővé a globális versenyben. Ez a dinamikus növekedés lendítette fel a reálbéreket, - de néhány még így is a létra alsó fokán maradt - és szélesítette, mélyítette a technológiai lehetőségeket az ipari szektorban. Az egy főre jutó jövedelem emelkedett, 9! egymást követő évben és elérte a 28.500 $-t, 2008-ban a vásárlóerő-paritás szempontjából.





A gazdaság recesszióba zuhant 2008-ban, összhangban a globális társakkal, a központi bank agresszívan csökkentette a kamatlábat. Az új kormány azt tervezi, hogy a termelékenység növelésével és az infrastruktúra fejlesztésével válaszol a gazdasági helyzetre.
GDP (vásárlóerő-paritás): $116,6 milliárd (2008), $116,3 milliárd (2007), $112,8 milliárd (2006).
GDP (hivatalos árfolyamon): $135,7 milliárd (2008).
GDP reál növekedési üteme: 0,2% (2008).
GDP per fő (PPP): $27,900 (2008).
GDP ágazati összetétele:
  • mezőgazdaság: 4,4%,
  • ipar: 26%,
  • szolgáltatás: 69,6% (2008).
Munkaerő: 2,26 millió (2008).
Munkaerő ágazati összetétele:
  • mezőgazdaság: 7%,
  • ipar: 19%,
  • szolgáltatás: 74% (2006).
Munkanélküliségi ráta: 4% (2008).
Gini-index (családok jövedelmének eloszlása): 36,2 (1997).
Infláció (fogyasztói árak): 4,3% (2008).
Beruházás (bruttó): 23,6% (2008).
Költségvetés:
  • Bevételek: $55,1 milliárd,
  • Kiadások: $54,66 milliárd (2008).
Államadósság: 22,9% (2008).
Mezőgazdasági termékek: tejtermékek, bárány- és birkahús, búza, árpa, burgonya, hüvelyesek, gyümölcsök, zöldségek, gyapjú, marha, hal.
Iparágak: élelmiszer-feldolgozás, fa- és papíripari termékek, textil, gépészet, berendezések szállítása, banki- és biztosítási szféra, turizmus, bányászat.
Az ipari termelés növekedési üteme: -1,2% (2008).
Villamos energia:
  • termelés: 42,41 milliárd kWh (2007),
  • fogyasztás: 38,93 milliárd kWh (2006).
Olaj:
  • termelés: 47.850 hordó / nap (2007),
  • fogyasztás: 158.400 hordó / nap (2007),
  • export: 14.570 hordó / nap (2005),
  • import: 137.300 hordó / nap (2005),
  • tartalékok: 55 millió hordó (2008).
Földgáz:
  • termelés: 4.573 milliárd köbméter (2007),
  • fogyasztás: 4.572 milliárd köbméter (2007),
  • tartalékok: 29.67 milliárd köbméter (2008).



Folyó fizetési mérleg egyenlege: $ -9.047 milliárd (2008).
Export: $ 29.53 milliárd (2008).
Export termékek: tejtermékek, hús-, fa- és faipari termékek, hal, gépek.
Export országok: Ausztrália 22%, USA 11,5%, Japán 9,2%, Kína 5,3%, Egyesült Királyság 4,6% (2007).
Import: $ 31.11 milliárd (2008).
Import termékek: gépek és berendezések, földi- és légi járművek, kőolaj, elektronika, textil, műanyag.
Import országok: Ausztrália 20,7%, Kína 13,4%, USA 9,7%, Japán 9,5%, Szingapúr 4,9%, Németország 4,7% (2007).
Tartalékok - deviza és arany: $ 15.25 milliárd (2008).
Adósság - külső: $ 59.08 milliárd (2008).
Közvetlen külföldi befektetések -otthon: $ 72.41 milliárd (2008).
Nyilvánosan forgalmazott részvények piaci értéke: $ 47.45 milliárd (2007).
Pénznem (kód): Új-zélandi dollár (NZD).
Exchange ráta: Új-zélandi dollár (NZD) / amerikai dollár (USD) - 1,4151 (2008), 1,3811 (2007), 1,5408 (2006), 1,4203 (2005), 1,5087 (2004).

vasárnap, október 18, 2009

Új-Zéland - Kormánya

Ország neve:
  • A hagyományos formája: Új-Zéland,
  • A rövidített formája: NZ.
Kormány típusa: parlamentáris demokrácia.
Főváros:
  • neve: Wellington,
  • földrajzi koordinátái: 41,28° Dél, 174,51° Kelet,
  • időeltolódás: UTC +12 óra,
  • nyári időszámítás: +1 óra, (amely szeptember utolsó vasárnapján kezdődik és tart egészen április első vasárnapjáig),
  • Megjegyzés: Új-Zéland két időzónára van osztva. Új-Zélandi standard idő (UTC+12 óra) és Chatham-szigeteki idő (UTC+11:15 óra, tehát 45 perccel a standard idő előtt jár).
Közigazgatási területek: 16 régió és 1 tartomány*.
  • Auckland, Bay of Plenty, Canterbury, Gisborne, Hawke's Bay, Manawatu-Wanganui, Marlborough, Nelson, Northland, Otago, Southland, Taranaki, Tasman, Waikato, Wellington, West Coast és Chatham-szigetek*.
Függő területek: Cook-szigetek, Niue, Tokelau-szigetek.
Függetlenség: 1907. szeptember 26. (az Egyesült Királyságtól)
Nemzeti Ünnepek:
  • Waitangi Day, február 6. (A Waitangi szerződés tette szuverén állammá Új-Zélandot. 1840),
  • ANZAC Day, április 25. (Ezen a napon emlékeznek meg az első világháborús ausztrál és új-zélandi hadtest partra szállásáról Gallipoli, Törökország. 1915).
Alkotmány: jogi dokumentumok sorozatából áll, köztük egyes törvényeket az Egyesült Királyság, másokat az Új-Zélandi Parlament hozott.
Jogrendszer: az angol jogrendszer alapján, külön jogszabályokkal a Maorikra vonatkozóan.
Választójog: 18 éves életkor, egyetemes választási rendszer.
Az ország vezetői:
  • Állami vezető: II. Elizabeth királynő (1952. február 6.),
  • Képviselő főkormányzó: Anand Satyanand (2006. augusztus 23.),
  • Kormányfő: John Key (2008. november 19.),
  • Miniszterelnök-helyettes: Bill English (2008. november 19.).
Törvényhozás: egykamarás törvényhozás - közismert nevén a Parlament (ált. 120 férőhely; 69 megválasztott tag az egyéni választókerületből - köztük 7 Maori választókerületből - és 51 a pártlistáról; 3 éves ciklusban).
Választások: Az utolsó 2008. november 8-án volt. Következőre legkésőbb 2011. november 27-én kerül sor.
Legutóbbi választási eredmények:
  • százalékosan: NP 44,9% , NZLP 34% , Zöld Párt 6,7% , NZ Első 4% , ACT Új-Zéland 3,7% , Maori 2,4% , Progresszív 0,9% , UF 0,9% , egyéb 6,6% .
  • ülőhelyek szerint: NP 58 , NZLP 43 , Zöld Párt 9 , ACT Új-Zéland 5 , Maori 5 , Progresszív 1 , UF 1 .
  • Megjegyzés: 2008-ban az összes ülőhelyek száma 122-re emelkedett.
Igazságszolgáltatás: Legfelsőbb Bíróság, Fellebbviteli Bíróság.
A politikai pártok és vezetőik:
  • NP - Nemzeti Párt (John Key) ,
  • NZLP - Új-Zéland Munkás Párt (Phil Goff) ,
  • Zöld Párt (Jeanette Fitzsimons) ,
  • NZ Első (Winston Peters) ,
  • ACT Új-Zéland (Rodney Hide) ,
  • Maori Párt (Tariana Turia és Pita Sharples) ,
  • Progresszív Párt (James (Jim) Anderton) ,
  • UF - Egyesült Jövő (Peter Dunne).
Politikai nyomásgyakorló csoportok: Női Választási Lobbi (WEL) , egyéb: polgári jogi csoportok, mezőgazdasági termelők csoportjai, maori csoportok, nukleáris fegyverek elleni csoportok, nőjogi csoportok.
Részvételek nemzetközi szervezetekben: ADB, ANZUS, APEC, ARF, ASEAN, Ausztrália Csoport, BIS, C, CP, EAS, EBRD, FAO, IAEA, IBRD, ICAO, ICC, ICCt, ICRM, IDA, IEA, IFAD, IFC, IFRCS, IHO, ILO, IMF, IMO, IMSO, Interpol, IOC, IOM, IPU, ISO, ITSO, ITU, ITUC, NAM (vendég), NSG, OECD, OPCW, PCA, PIF, Sparteca, SPC, UN, UNCTAD, UNESCO, UNHCR, UNIDO, UNMIS, UNMIT, UNTSO, UPU, WCO, WFTU, WHO, WIPO, WMO, WTO.

péntek, október 16, 2009

Új-Zéland - Emberek

Népesség: 4.213.418 fő (2009. július)
Koruk szerint:
  • 0-14 év: 20,7% (447.174 férfi / 424.522 nő),
  • 15-64 év: 66,5% (1.404.143 férfi / 1.399.530 nő),
  • 65 év felett: 12,8% (244.986 férfi / 293.063 nő) (2009).
Átlagéletkoruk:
  • összesen: 36,6 év,
  • férfiak: 35,8 év,
  • nők: 37,4 év (2008).




A népesség növekedési üteme: 0,935% (2009).
Születési arány: 14,09 születés / 1.000 fő (2008).
Halálozási arány: 7 halálozás / 1.000 fő (2008).
Nettó migrációs mutató: 2,46 bevándorló / 1.000 fő (2009).
Nemek aránya:
  • születéskor: 1,05 férfi / nő,
  • 15 év alatt: 1,05 férfi / nő,
  • 15-64 év: 1,00 férfi / nő,
  • 64 év felett: 0,84 férfi / nő,
  • teljes népességre: 0,99 férfi / nő (2009).
Csecsemő arány:
  • Összesen: 4,92 halálozás / 1.000 élve születés,
  • férfi: 5,53 halálozás / 1.000 élve születés,
  • nő: 4,27 halálozás / 1.000 élve születés (2009).
Születéskor várható élettartam:
  • teljes népesség: 80,36 év,
  • férfiak: 78,43 év,
  • nők: 82,39 év (2009).
Teljes termékenységi arány: 2,1 született gyermek / nő (2009).
HIV / AIDS -
  • felnőtt fertőzöttek aránya: 0,1% (2007),
  • fertőzéssel élők száma: 1.400 fő (2007),
  • fertőzéstől elhunytak száma: kevesebb, mint 200 fő (2003).




Népcsoportok:
  • európai: 69,8%,
  • maori: 7,9%,
  • ázsiai-, csendes-óceáni szigetlakó: 4,4%,
  • egyéb: 0,5%,
  • vegyes: 7,8%,
  • meghatározhatatlan: 3,8% (2001).
Vallások:
  • Anglikán: 14,9%,
  • Római katolikus: 12,4%,
  • Presbiteriánus: 10,9%,
  • Metodista: 2,9%,
  • Pünkösdista: 1,7%,
  • Baptista: 1,3%,
  • egyéb keresztény: 9,4%,
  • egyéb: 3,3%,
  • nem meghatározott: 17,2%,
  • nem vallásos: 26%.
Nyelvek:
  • angol (hivatalos),
  • maori (hivatalos),
  • jelnyelv (hivatalos).
Írástudók aránya:
  • férfiak: 99%,
  • nők: 99%,
  • teljes népesség: 99% (2003).

szerda, október 14, 2009

Új-Zéland - Földrajza

A lakosság mintegy 80%-a városokban él. Az ország fővárosa Wellington a legdélibb fekvésű főváros a világon.
Fekvése: Óceánia, szigetek a Csendes-Óceán déli részében, Ausztráliától délkeletre.
Földrajzi koordinátái: 41,00° Dél, 174,00° Kelet.
Területe:
  • összesen 268.680 négyzetkilométer
  • szárazföld 268.021 négyzetkilométer
(Beleértve: Antipodes-, Auckland-, Bounty-, Chatham-, Kermadec-szigetek, valamint a Campbell-sziget.)
Mérete összehasonlításképpen majdnem akkora, mint Románia.




Szárazföldön egyetlen országgal sem határos.
Tengerpartjának hossza: 15.134 km.
Éghajlata: mérsékelt, éles regionális kontrasztokkal.
Terepviszonyok: elsősorban hegyvidéki, a part mentén helyenként előforduló nagy síkságokkal.
Magassági szélsőségek:
  • legalacsonyabb pont: Csendes-Óceán 0 (azaz nulla) m,
  • legmagasabb pont: Aoraki-Mount Cook 3.754 m.
Természeti erőforrások: földgáz, vasérc, homok, szén, fa, víz, arany, mészkő.
Földhasználat:
  • szántóterületek: 5,54%,
  • állandó növénykultúrák céljára: 6,92%,
  • egyéb: 87,54% (2005).
Öntözött területek: 2.850 négyzetkilométer (2003).
Természeti veszélyek: gyakoriak a földrengések, de általában nem súlyosak. Jelentős a vulkáni tevékenység is.
Aktuális környezetvédelmi kérdések: az erdőirtás, a talajerózió, a behozott fajok keményen sújtották az őshonos növény-és állatvilágot.




Nemzetközi környezetvédelmi megállapodások: Antarctic-Environmental Protocol, Antarctic-Marine Living Resources, Antarctic Treaty, Biodiversity, Climate Change, Climate Change-Kyoto Protocol, Desertification, Endangered Species, Environmental Modification, Hazardous Wastes, Law of the Sea, Marine Dumping, Ozone Layer Protection, Ship Pollution, Tropical Timber 83, Tropical Timber 94, Wetlands, Whaling.

hétfő, október 12, 2009

Új-Zéland - Története (szőr mentén)

A polinéz Maorik nagyjából Krisztus után 800-ban érték el Új-Zélandot. Az első európai, aki ellátogatott a szigetekre, a holland Abel Janszoon Tasman volt 1642-ben. Ezután hosszú ideig nem érkezett ide európai felfedező egészen 1769-ig, amikor a brit James Cook érkezett ide felfedezőútján (amely 1768 és 1771 között zajlott). Cook az év folyamán teljesen feltérképezte a szigetek partvonalát.


Az európai kereskedők cserekereskedelmet folytattak a maorikkal: fegyvert, fémeszközöket cseréltek fára, ételre. A maori hadviselést teljesen átalakította a lőfegyverek megjelenése.1840-ben a vezetők megállapodtak a britekkel - Waitangi szerződés - amelyben Viktória királynő átengedte a szuverenitást, miközben a területi jogokat megtartotta. Ugyanebben az évben kezdte meg működését az első szervezett gyarmati település. A sorozatos háborúk a szárazföldért 1843 és 1872 között végül a bennszülött népek vereségével ért véget. A brit gyarmat Új-Zéland 1907-ben vált függetlené és támogatta a brit hadsereget mindkét világháborúban.


Új-Zéland teljes körű részvétele bizonyos védelmi szövetségekben megszűnt az 1980-as években. Az utóbbi években a kormány arra törekedett, hogy a régóta húzódó Maorikat ért sérelmekkel foglalkozzon.

Új-Zéland sorozat

A következő néhány napban egy sorozatot eresztek útjára. Ma fel is tenném az első részt, melyben Új-Zéland történetéről lesz szó.

Ebben a sorozatban rövid áttekintést nyerhetünk Új-Zéland történetéről, földrajzi elhelyezkedéséről, valamint a lakosságáról. Továbbá bemutatja az ország irányítását, gazdaságát és honvédő szerveit. Külön poszt szól majd a kommunikációs rendszerekről és a közlekedésről.
Szeretném, ha ezen a blogon megtalálható lenne minden szükséges információ azok számára, akiknek valamilyen formában közel áll a szívükhöz a szigetország. Ezért ezzel kapcsolatban minden építő jellegű kritikát szívesen fogadok.

Itt szeretném megjelölni, hogy a sorozat mind a 8 részének a forrása a CIA - The World Factbook.

csütörtök, október 08, 2009

Kanada a magyar menekültáradat leállítását kéri

Intézkedésre kéri a magyar kormányt Kanada annak érdekében, hogy véget érjen a menedékkérők kivándorlása az észak-amerikai országba. Az illetékes kanadai miniszter már Budapestre tart, miután a helyi hírügynökség szerint magyar menedékkérők hulláma öntötte le a repülőtereket. Nem zárták ki a lehetőséget, hogy vízumkényszert vezetnek be.

Felszólította a kanadai kormány Budapestet, hogy tegyen lépéseket a menedékkérők beáramlásának megállítására. A Canwest News Service kanadai hírügynökség jelentése szerint Magyarország felől menedékkérők váratlan hulláma öntötte el a kanadai repülőtereket, a kanadai szövetségi kormány emiatt kérte a magyar kormány intézkedését.

Ottawa még nem tett lépéseket, hogy vízumkényszert vezessen be Magyarországgal szemben, miként azt Mexikó és Csehország esetében tette a nyáron, de nem zárják ki ennek lehetőségét. Az év első felében 750 magyar állampolgár kért menedéket Kanadában, közülük 578 az április 1-jétől június 30-ig tartó időszakban.
Kanada "jelenleg nem tervezi, hogy vízumkötelezettséget léptet életbe Magyarországgal szemben" - közölte az állampolgársági és bevándorlási ügyek minisztere, Jason Kenney szóvivője. Hozzátette, hogy a vízummentességet élvező országok "tisztában vannak azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a kanadai vízummentesség előírásainak, újra be lehet vezetni a vízumkötelezettséget".
A minisztériumi szóvivő szerint Kenney már el is repült Budapestre, hogy jelezze a kanadai aggodalmakat a menedékkérők számának emelkedése miatt, s hogy megvitassa azokat a stratégiákat, amelyekkel szavatolni lehet, hogy ne lehessen visszaélni a vízummentességgel.
Kenney korábban megkérdőjelezte, hogy a cseh menedékkérők - akiknek többsége cigány származású - valóban üldözöttek lennének, s a kanadai kormány részéről felháborodást váltott ki, hogy Prága és az Európai Unió válaszlépéseket helyezett kilátásba a cseh állampolgárok vízummentességének megszüntetése miatt.

Forrás: Origo / MTI

kedd, október 06, 2009

Graduate Barometer

Egy érdekes felmérés, amely 22 európai országból gyűjti össze a diákok jövőre vonatkozó elképzeléseit a leendő munkaadójukkal kapcsolatosan. A tesztet anonim alapon 775 egyetemen és főiskolán van lehetőségük a diákoknak kitölteni.

A tesztben ki kell tölteni, hogy melyik európai országban, melyik intézményben és milyen szakon, mennyi idősen tanul az illető nő/férfi. További kérdések vonatkoznak még a leendő munkáltatóra is. Bennünket azonban más kérdések foglalkoztatnak. Olyanok, amelyeket össze tudunk hasonlítani más nemzetek eredményeivel.
A könnyebb átláthatóság kedvéért Magyarországot türkizkékkel emeltem ki. Összehasonlításképpen kiemeltem zölddel a "sógorokat". Lássuk, nekik milyen elképzeléseik vannak!?

Elsőként lássuk hol milyen éves fizetésre vágynak a fiatalok! Amíg nálunk a fiatalok megelégednének havi átlag 300.000 Ft-os fizetéssel, "addig" a sógorok bizony szeretnének havi 870.000 Ft-nak megfelelő összegért dolgozni. (Havonta, átlagosan, bruttó bérek.) Ha megnézzük a német fiatalok elképzeléseit, akkor egyáltalán nem kell meglepődnünk, hogy a Mercedes miért Kecskeméten és miért nem Németországban építi fel új gyárát. Ezek egyszerű tények: ennyire olcsó a magyar munkaerő.

A következő diagramban a fiatalok arra adtak választ, hogy hány órát dolgoznának hetente az első munkahelyükön. Érdekes, hogy a dán fiatalok nagyon sokat szeretnének keresni alig több, mint napi 8 óra munkával, addig a svájciak a sok pénzért sok munkát is lennének hajlandóak befektetni. Mi éppen hozzuk az európai átlagot és ezzel alatta maradunk a láthatóan szorgalmasabb osztrákoknak.



A harmadik diagram a hűségről és az elkötelezettségről szól. Mennyi időt töltenél el az első munkahelyeden? Hány évet? Úgy látszik vannak hűséges dánok és vannak svájciak, akik nem szeretnek leragadni egy-egy vállalatnál. Itt vannak az osztrákok, akik azért csak elviselik a főnökük képét vagy 6 évig, de azt végképp nem értem, hogy mi miért gondoljuk, hogy alig több, mint 4 év elég egy cégből. Talán a politikai ciklusokra utalhat a "bűvös négyes" , de mindenesetre ezen a diagramon el kell gondolkozzanak a hazai cégvezetők. Az én szüleim 25 éve dolgoznak ugyanott, ehhez képest igen megdöbbentő a 4,2 év. Vajon mit gondolhatnak a fiatalok? Mi lesz velük az ötödik évben? Másik munkahelyre mennek, vagy talán némi gyakorlat megszerzése után másik országba?



A végére hagytam a számomra legérdekesebbet. A kérdés úgy szólt: "Ha kapnál egy jó munkaajánlatot külföldön, elhagynád érte az országod?" A táblázatban a kérdésre igennel válaszolók arányát láthatjuk az adott országokban. Eszerint a már korábban is említett svájciak a jó fizetésért cserébe sok munkaórát feláldoznak és még külföldre is elmennek bátran. Ami valljuk be nem túl nagy meglepetés, ismerve Svájc lakosságát. (A lakosság 4 nagy csoportra osztható: az északi részén németek, a nyugati részén főképp franciák, délen olaszok és a keleti részén kis számban rétorománok lakják.)


Magyarország nagyjából hozza itt is az európai átlagot: majdnem minden harmadik diák elhagyná az országot egy jó munkáért. A legelégedettebbek ebből a szempontból a norvégok, ami nem csoda, hiszen ők nem véletlenül maradtak ki az EU-ból is. Gazdaságilag igen előkelő helyen állnak a világban és ők is tisztában vannak vele, hogy nagyon is jó nekik így.



vasárnap, október 04, 2009

H O M E

Szeretném felhívni a figyelmed magadra!

Szeretném, ha tudnád milyen a világ, amelyben élned kell!

Szánj a családodra, gyermekeidre és szeretteidre 1:33 percet és nézd meg ezt a videót!

Szeretném, ha tennél annyit legalább, mint én!





 Home - Otthonunk (2009)

szombat, október 03, 2009

De.... ,hát miért?

Ez volt a kérdés természetesen, ami azonnal megfogalmazódik az emberben. Hosszas javítások után végül úgy döntöttem, hogy ebben a postban fogom kifejteni, hogy miért döntöttünk így.
INTRO
Mint kiderült nem minden kezdet éppen olyan nehéz, mint amilyenné mi magunk tesszük. Agyalunk rajta rengeteget, hogy majd teljesen ki fognak akadni, meg ez lesz, meg az lesz....
Persze, azt mondom fel kell készülni minden eshetőségre, amire csak fel tud az ember, de! és azt hiszem ez a fontos: mindenre csak ésszerű keretek között. Nem szabad túlságosan elszállni.

Végül is a szülők is látják mi a helyzet. 




Sajnos nem biztonságos a Kárpát-medence. Ha ellenségek nincsenek, 2 magyar akkor is képes egymás ellen fordulni. Ilyenek vagyunk, ezt be kell lássuk.
"Ha az én tehenem megdöglött, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, vagy akár a szomszéd is!"
A 2006-07-08-as állandó forrongások elgondolkodtattak, hogy én nem azt a Magyarországot, akarom, mint akik az utcákon voltak.
Fizetések: Igen, meg lehet élni a mai Magyarországon. Jó szakmával, jó munkahellyel képes rá az ember, és a többiek? Nem mindenkinek van hiányszakmája! A lakosság nagy része hónapról hónapra él. Az én szüleim 25 éve dolgoznak ugyanannál a vállalatnál, mégis az a helyzet, hogy nem igazán marad februárról márciusra. Pedig az még rövidebb is!  Mindig mindenhol az árat nézzük meg és legfeljebb annyit mondunk "...majd ha megnyerem a lottót!" .
Adóterhek: 2009. júliusától és 2010. januárjától két lépcsőben emelkednek az ÁFA, az üzemanyag, a dohányáru és a szeszes italok. Ettől kezdve egy nyugdíjas kevesebb pénzből megél Új-Zélandon, mint Magyarországon. Szerintem ehhez nem kell mást hozzáfűznöm, utána néztem és igaz.
Bürokrácia: például a bíróságnak pártatlannak kellene lennie. Ha valaki belelát könnyedén észre fogja venni, hogy nem az. Íme egy rövid történet még a közelünkből: "X" nem kapott engedélyt adott épület felhúzására, pedig (tegyük fel) 10 milliót fizetett volna. "Y" úgy gondolta, mivel cimborák az engedélyezővel neki 1 millióért is megengedik. Igaza lett. Ennek köszönhetően az önkormányzat 9 milliótól esett el.
Közúti közlekedés: amikor meghallottam ezt az esetet, azt hittem csak ugratnak. Néhány évvel ezelőtt egy autós pesten a dugóban nem haladt úgy, ahogyan szeretett volna. Előtte szerencsétlenkedett ugyanis egy trabantos. Az ideges sofőr kiszállt, elöre ment a trabantos kollégához és egyszerűen lelőtte. Lezárt utak, melyek soha nem készülnek el határidőre. Kátyúk mindenfelé, ezt sem részletezném....
Az embereknek olyan nagy lett az ingerküszöbük, hogy keresztülnéznek másokon. Nem segítenek egymásnak, inkább felteszik internetes oldalakra mások szerencsétlenkedéseit.
Mondjuk hogyan is várhatnám el, hogy segítsenek, amikor már egész iparággá nőtte ki magát a tömegek "lehúzása" . A bevásárlóközpontok parkolóinál fel van osztva, hogy mikor és melyik hajléktalan viheti el a bevásárlókocsidat benne a 100-assal. Ha utazol valamerre a nagy állomások is foglaltak már. Itt a legkülönfélébb dolgokra gyűjtenek: cigi, pia, kaja, ruha a gyereknek, hazaút....
Eléééég mááár ! (üvölti bennem a belső hang) Hagyjatok!
(aztán, amikor megnyugszom akkor meglátom, hogy)
Vannak lehetőségek itthon is a fiatalok számára, ehhez kétség sem fér. Mégis egyre több és több fiatal hagyja el az országot. Egyes becslések szerint a 2004 óta kivándorlók száma már meghaladta az '56-os emigrálók számát! Szerintem, ha belegondolsz te is találsz olyan embert a közeledben, aki külföldön él.

Kecskeméten most épül a Mercedes autógyár. Hatalmas lehetőség ez a szakmabelieknek, több ezer technikust, mérnököt fog a cég 2012-től foglalkoztatni. A külső cégekkel együtt ez nagyjából 13.000 új munkahelyet jelent a kistérségben.
OUTRO
De mi már sajnos túl sokat tudunk. Mielőtt azonban elindulnánk, megállunk egy kicsit az út szélénél. Megállunk picit, - hiszen nem hajt a tatár - ne olyan gyorsan! Elnézünk először jobbra....   ...nem jön semmi, akkor most elnézünk balra is....  ....semmi. Most pedig előre, de!  csak előre tekintünk. Nehogy aztán fejjel menjünk a falnak! Jól van. Megnyugodhatunk. Nincs előttünk semmilyen fal. Elindulhatunk hát a kerítés felé. Hmmm... Nem tudom pontosan mi ez az érzés, ami elfogott, de nagyon csábít. Igen, a kerítés az! Nagyon csábító. Érzem, hogy át kell nézzek rajta. Nem bírom ki, muszáj. Óvatosan odahajolok és némán átnézek. Huhh, remélem senki sem látta, hogy leskelődöm!? Láttam mi van a kerítés túloldalán és eljutottam arra a pontra, hogy bármi lesz .... (mondom bármi!)  .... akkor is megyünk.

hétfő, szeptember 28, 2009

Osztálytalálkozó (idődimenziók)

Mindig is szerettem "szervezkedni". Ezt már 17 éves koromban is megkaptam az akkori történelem tanáromtól, aki civilben várostörténész volt. Nagyon szerettem és tiszteltem őt. Most az osztálytalálkozó megszervezése kapcsán hallottam róla, hogy bizony felette is elszállt az idő. Nem volt már fiatal, de senki nem kívánta neki, hogy agyvérzést kapjon.

Már jó előre elkezdtem szervezni a találkozót, majdnem fél évvel előre. Így már márciusban fixnek tekinthettem a szeptember 26-át. Az osztálytalálkozó szervezőjének más rálátása van az ott történő eseményekre, mint a többieknek. Ha mindenkiről nem is, de a többségről már tudtam, hogy mi történt vele az utolsó találkozás óta eltelt időszakban. A szervezőnek így nincs az a "varázs", ami a többieknek kijár, hogy akkor néhány óra alatt tudja meg kivel mi történt, ki mire vitte.
Sajnos nem számíthattam mindenkire, ez már a kezdetekben  körvonalazódni látszott és ahogy közeledett az időpont egyre többen kérdezték tőlem, hogy kik és hányan lesznek ott. Balgák! Én csak azt tudom, megmondani, hogy ki mit ígért. Azt senki sem tudja mit hoz a jövő! Emberek vagyunk és hajlamosak vagyunk kifogásokat keresni, még ha nincs is valódi indokunk a bujkálásra, akkor is. Hullámokon lovagolunk: egyszer fent és másszor lent. Egyedül a hullámok hosszát (amplitúdóját) kellene befolyásolnunk és máris jobb életünk lehetne. Ja, hogy akkor ki kellene lépned a komfortzónádból!? Pedig hidd el, érdemes lenne. Más élet, más ütem, más vizek hullámai lehet, hogy másképp hullámoznak.

Kicsit mindenki szeret dicsekedni, de nem mindenkinek számít pozitív dolognak az, amit egyesek büszkén élnek meg. Nem mindenkinek volt őszinte az öröme, amikor kiderült, hogy valakinek már 2 gyereke is van és ugyancsak nem mindenki volt boldog attól, hogy a másik házasságra adja a fejét.
Nem vagyunk egyformák, ez természetes. Van, akinek a gyermekvállalás tervezett dolog, van akinek még meg sem fordult a fejében és van, aki nem szerette volna, de mégis sikerült.
Egyesek szerint az élet kiszámíthatatlan véletlenek sorozata és nem vagyunk képesek azt irányítani, legfeljebb csak befolyásolni. Szerintem képesek vagyunk irányítani, csak egyetlen tényező felett nincs hatalmunk: ez pedig az idő.
Ha valamit nagyon akarsz, meg tudod valósítani, de az a nagy kérdés, hogy még időben sikerül-e!? Belefér-e az előre kitűzött határidőbe vagy akár az életedbe!?

szombat, szeptember 05, 2009

Tax Freedom Day

Kezembe került egy újság (Nők Lapja). Mielőtt még azt hinnéd: nem, nem én olvasom. Na, jól van akkor kezdem elölről!

Szóval Anya kezébe került egy újság, (így máris jobb, ugye?!) amit nekem is megmutatott.

A lényeg, hogy végeztek felméréseket, meg összehasonlításokat sokat látott statisztikusok, melynek egyik eredményeképpen megtudhatjuk, hogy hány napig kell dolgoznunk az államnak és az év melyik naptól kezdve is dolgozunk tulajdonképpen magunknak. Érdekes eredmény született. A wikipédián megnézhetik a kedves olvasók, a http://en.wikipedia.org/wiki/Tax_Freedom_Day oldalon.
Ami számunkra érdekes, hogy Magyarországon 140 napot kell az államnak dolgozni, Új-Zélandon 141-et!

Bizonyára ez lehet a magyarázat arra, hogy a magyar állam deficites (évek óta veszteséges) szemben a szufficites (évek óta nyereséges) Új-Zélanddal. Javasolni fogom a kormánynak, hogy vezessenek be még egy olyan adóformát, amivel 1 nappal tovább kell dolgoznunk, így nyereséges lehet piciny országunk! Tuti receptnek tűnik! :)

(Ki)találtam néhány jó példát, amit megosztok a nagyérdeművel:

Munkaügyi területek

Kis jövedelmi büntető adó: Aki keveset keres az keveset adózik és keveset fogyaszt, így ezért büntető adót kell rá kivetni, hogy ez ösztönözze magasabb kereseti lehetőségek megszerzésére.
Szabadság adó: ezt többféleképpen lehet megvalósítani de a lényeg, hogy aki nem dolgozik az így vagy úgy nem vesz részt az adó alap termelésben.

Egészségügyi területek

Szívverési adó
: Még mérni sem feltétlenül kell, mert átlagosan 72/perc normál esetben ami jó kiindulási alapot képez. Értelemszerűen a komoly fizikai munkát végzők, a sportolók, a stresszes körülményeknek kitett emberek ennél magasabb átlaggal rendelkeznek, tehát náluk magasabb az átalány.
Levegővételi adó: Mindenki, aki a magyar állam légteréből veszi a levegőt, az jogtalanul használja ezt a természeti kincset, ezért adót kell fizessen. Aránya közvetlen kapcsolatba hozható a Szívverési adóval.
Súlyadó: A járművek mintájára, mivel minél súlyosabb valaki annál többet fordít a táplálkozására, azaz van mit elvonni, illetve a túlsúlyosokkal sokkal több egészségügyi probléma lép fel azaz ez fedezné az orvosi többlet költségeket is.
Szex adó: Ez lenne a legjövedelmezőbb adónem, csak az a kérdés, hogy mi alapján vetnék ki. (sikeres aktus, vagy elsülések száma, vagy mondjuk büntető adó a fejfájós, ál-beteges nőkre)

Informatika

Billentyű lenyomási adó: Ez egzaktul mérhető, elektronikusan lejelenthető és behajtható. Természetesen az adózási körbe tartoznak a virtuális billentyűzetek is, de ezekre kedvezmény alkalmazható mert jelentősen alacsonyabb a környezeti terhelésük. Ha már billentyűzet akkor viszont luxus adót lehetne kivetni a 84 gomb feletti luxus kivitelekre.

Szabadidő

Fűvágási adó
: akinek már fűre telik azt lehet "megvágni" vele.
Vissza lehetne vezetni a
kémény/füst adót. Csak a gazdagoknak telik
saját kazánra, a szegény ember távfűtésből él és persze ettől még szegényebb lesz.

Egyéb

Ellenzéki adó: aki nem az aktuális kormányra szavazott arra büntető adót vetnek ki.
Nem szavazó adó: aki nem jár el a szavazásra arra kemény büntető adót kell kivetni.
Jókedv adó: ehhez be kell vezetni egy új mértékegységet és mérési technológiát is, ezzel meg már a Mérésügyi hivatal reszortja.
Hülyeség adó: persze arra is ki kellene vetni adót, aki ilyen hülyeségek irogatásával tölti a drága idejét.

Nem humán eredetű adóalanyok

Amúgy ki lehetne terjeszteni az adózást a nem humán formációkra is mivel ezzel új távlatok nyílhatnak meg az adózási kör bővíthetőségében. Igaz itt nem lehet közvetlen fizetőeszköz bevételt leszivattyúzni, de biztosan meg lehet találni azokat a formákat, melyek hosszútávon eredményeket képeznek.
Például: Szúnyogoknak le kellene adóznia a vért valamelyik vérbankban amit összeszívogattak.

vasárnap, augusztus 30, 2009

Kicsit magunkról....

A köz kívánatára és mindenki nagy örömére kicsit magunkról is írok a nagy mérgelődés és morgás helyett.

Szívünknek legkedvesebb kincsei - gyerekek hiányában - a kiskutyáink. Ők jelenleg 4-en vannak. Közülük 1-et Kata szeret mindennél jobban, egy másikat pedig én.
Kutyákat tartani, vagy tenyészteni, akár kicsiben is nem ugyanaz. Számos dologgal meg kell küzdeni a szorgos gazdinak, amíg a kölykök felnőnek. Az egyik sarkalatos pontja a kutyatenyésztésnek a leendő gazdik megkeresése méghozzá minél rövidebb idő alatt - különben a kölykök gyorsan megnőnek - hogy még kis puha "plüssfigura-korukban" gazdira leljenek.
Akinek egy kicsit is van szive a mellkasában, az általában nem tud ellenállni nekik, ami egyáltalán nem is csoda! Nagyon aranyosak és ezzel természetesen ők is tisztában vannak! Ki is használják, ha elgyengül az ember szive és ilyenkor dédelgetni, szeretgetni kell őket! (Kiharcolják a kis férgek.)

A kutyusok életéből talán a legszebb időszak jut nekünk. Onnantól, hogy megszületnek egészen odáig, hogy elkezdik a maguk igényei szerint szétrombolni az egész udvart. Teljesen mindegy, hogy az az ártatlan fűcsomó kintebb állt vagy sem, mint a többi, azt akkor is ki kell tépni és a helyén még nekiállnak kaparni is - ugye biztos, ami biztos alapon. Ha egyszer egy reinkarnációmban százszorszépnek születnék újjá, akkor egészen biztosan attól rettegnék, hogy egy Moszkvai Őrkutya leharapja a fejem. Ezt ugyanis előszeretettel meg is teszik. Ballag nagy boldogan a kertben és egyszer csak se szó, se beszéd leharapja egy százszorszép fejét és azután, mintha semmi sem történt volna folytatja útját a következő csínytevés helyszinéig.

A legroszabb, amikor meg kell válnunk tőlük. Mindegyik kutya más egyéniség és minden alomban vannak kedvencek, akiket valamilyen külső vagy belső tulajdonságuknak köszönhetően leginkább soha oda nem adnék senkinek. De az ember nem tarthat minden évben 3-4 kutyával többet és többet....
Ma is útnak engedtünk kettőt, és talán holnap is el kell majd búcsúzzunk valamelyikőjüktől. Aztán majd fél év múlva és egy év múlva talán fényképen viszont láthatjuk őket, hogy kiket is indítottunk el egy számukra fontos kis úton.

Boldogok vagyunk, amikor velük vagyunk, amikor nekik dolgozunk, és amikor róluk beszélhetünk és szerintem, ha az ember olyannal tölti az idejét, ami örömmel tölti el, azzal gazdagodik. De nem csak ő, hanem a körülötte élők is, akik nyitottak rá és beengedik az elméjükbe a boldogságot!
(További gyönyörködés a kutyákban: http://www.tar.hu/mathiasz-ore )

vasárnap, július 26, 2009

Minden kezdet nehéz?!



Ez egy meglehetősen fogós kérdés. Pláne kevesebb mint 24 órával azelőtt, hogy közöljük szüleinkkel: elhagyjuk az országot és megpróbálunk 21.000 km-rel dél-keletre munkát szerezni, - valahol ott a jobb alsó sarokban - letelepedni és ezzel megvalósítani álmainkat.

Na, nem kell azért megijedni! Még nem indulunk. Majd csak 2010 novemberére tervezzük, hiszen addíg még rengeteg dolgunk van. (Azt meg sem említem inkább, hogy 9 elhanyagolt év után most kezdtem újra feleleveníteni az egyébként sem jelentős angol nyelvtudásom.)

Történetünk kezdete nagyjából egybeesik a világgazdasági válság hírének felrebbenésével, noha attól függetlennek indult...
Szekszárdon voltunk egy buszos kiránduláson, amikor is hazafelé arról beszélgettünk melyikőnk hol élne szívesebben.
- Na, és mindenképpen angol nyelvű országra gondoltál?
- Persze! De nem Anglia, mert ott nem túl kedvesek az emberek. Legalábbis én azt hallottam, hogy nem szeretik a külföldi munkaerőt, pláne ha az kelet-európai!
- És akkor, Améérika? :)
- Ááh! Azt soha! Inkább Ausztrália, vagy inkább Új-Zéland!
- Nahát, nekem is pont ez a kedvenc helyem!

Eddíg azt hittem, csak én lehetek ilyen zakkant, hogy a lehető legtávolabbi hely tetszik meg nekem a legjobban, de kiderült, hogy a menyasszonyom is pont így gondolkodik. (Hozzáteszem akkor még csak barátnőm volt.)
Aztán gyorsan szaladtak a hónapok és mi mindenre készek voltunk. Felfedeztük a bloggereket, akik az oda érkezőket és az ottaniakat segítik. E-mail-eztünk ott élő magyarokkal, akiket korábban sose láttunk és akiket nem zavart túlságosan a két idióta olyan kérdései, mint pl: mennyibe kerül az éjszakai áram kW-onként? Meg hogy melyik utcában lakik, mert megnéznénk a házukat a googlemaps-en, stb...
Találtunk türelmes és türelmetlen, kedves és kevésbé kedves embereket és olyat is, aki a végtelenségig segítőkész volt és az még most is velünk.

Holnap este beszélünk vele skype-on és emiatt nem lehetett tovább húzni a dolgokat. Ma van az utolsó nap, amikor titokban tarthatjuk tervünket. Nem tudjuk, hogy mit fognak hozzá szólni, de mindenre fel kell készülnünk. (Egyébként nem számítunk túl jóra, de bárhogy elsülhet.)
Szegény szüleinknek így is kicsit sokk volt, amikor elmentünk Sopronba nyaralni és úgy jöttünk haza, hogy megkértem a kezét az addig csak barátnőmnek. Nem számítottak rá, én láttam az arcukon.

Szóval, holnap kiderül: hogyan indul hátralevő életünk első napja!