Kerékpárral a munkába 2.

Immár folyamatos az aszfaltcsík a két korábban szóban forgó település között, azonban a munkálatoknak még nincs vége! Dolgoznak még ugyanis az útpálya mindkét oldalán. Árkok kialakítása és egyéb tereprendezési munkálatokat végeznek, amelyek során szakaszonként ugyan, de folyamatosan elállják az utat.
Persze ők az erősebbek, mert vagy Liaz van náluk vagy markoló és nem félnek használni! Amikor elhalad mellettük az ember, szinte érezni lehet a levegőben a feszültséget... Egyrészt azért, mert csúnyán tudnak nézni, másrészt azért is, mert az elmúlt 3 napban szinte menetrend szerint a hazautamon dörgött-villámlott és szakadt az eső.

A bicikli műszaki állapotával egyenlőre nem is volt probléma (leszámítva ugye a 15km után leesett pedált), de az elázás és az eső ellen tenni kellett valamit. Az hamar világossá vált, hogy a mezei széldzseki nem olyan sokat ér, mert mostanság komoly záporok söpörnek errefelé. Egy kisebb esőt még kibírna benne az ember, de ezt azért nem erre tervezték (a kínaiak). Az első eső alkalmával hazaérve ledobtam magamról a vizes ruhákat...

Nem sok minden maradt szárazon. Következő alkalommal elővettem egy korábban már jól bevált esőkabátot is. Induláskor még nem, de menet közben fel kellett szerelkeznem vele. Eredmény: már csak a nadrágom szára és a cipőm ázott sz@##á.

Az eső azonban nem csak engem áztatott, hanem a bicajt is alattam. Napi kb. 22km-t megyek. Kicsit többet, de ezzel nyugodtan számolhatok. 14 éve van meg a biciklim, de szerintem mióta megvan nem mentem vele összesen annyit, mint az elmúlt héten! Nagyjából 80km megtétele után (ebből 2 alkalommal esett az eső) furcsa hangokra lettem figyelmes, melyek a hátsó kerék felől jönnek. Így első körben kapott egy alapos olajozást és a következő 20-30 km-en nem is volt vele semmi gond. Most azonban alaposabban utána kell majd járni a dolgoknak, mert ismét előjöttek a hangok és nekem ezek nem tetszenek. 

132km a biztosan megtett út vele az első "bemelegítő- és próbahéten". Még nincs izomláz, de egész biztosan azért, mert a terhelés folyamatos volt és minden egyes nap újra rádolgoztam. Egyedül a leszállás után kell pár perc, amíg újra tanulok járni, de amúgy minden oké! ;-)

Kerékpárral a munkába

Busszal az élet kényelmes, de már egyre kevésbé kiszámítható. Mint arról már korábban is beszámoltam már nagyon vártunk egy új, egészen modern közlekedési alternatíva kiépítésére. Ez pedig esetünkben egy a főúttól elkülönített biciklis út! Kedves olvasó, örömmel jelentem, hogy már majdnem elkészült! Hurrá és hip-hipp!!

Kipróbálása ugyan már megtörtént általam is, de szerintem nem lehetne még használni. Ezt onnan gondolom, hogy az ott dolgozók nem mosolyogtak rá az elemekkel küzdő elcsigázott biciklistára, amikor az előttem álló munkagépeket kerülgettem ki, na de sebaj! A Kecskemét Nagykőrös távolságot biciklivel leküzdeni kívánók tömegeit nem lehet ilyen egyszerűen feltartóztatni!

 Első alkalommal ugyan nem mertem nagyon nagy elánnal nekivágni, mert ha elmegyek biciklivel, valahogy ugye haza is jó lenne jönni!? ;-) De meglepően jól viseltem a mintegy 11km-es távot. Haza úton azért már nem ment minden ilyen simán. Még bent voltam a városban, amikor az egyik pedál úgy gondolta, hogy ő inkább a táskámban szeretné teljesíteni a távot, mint a talpam alatt. A helyzet nehezítése képpen egész úton szembe fújt a szél. Azonban ilyen körülmények között is sikerült a távot 45 perc alatt teljesíteni. Ha busszal mennék 10perc séta + 15perc buszozás + 20 perc séta + ugye hamarabb szokás menni a buszmegállóba, mint a busz odaér és ekkor még nem számoltam bele az esetleges késést, amit mostanában egyre gyakrabban produkálnak a volán társaságok. Úgyhogy inkább marad a biciklizés, mert az jó a pénztárcámnak is (kb. havi 5000Ft megmarad; pedig ebben még csaltam is kicsit) és jó a szívemnek is (mint belső szerv és úgy egyáltalán).

Meglehetősen gyorsan felépült a kb. 8km hosszú és 2m széles biciklis út. Annak ellenére, hogy van 3-4 homokdűne, szerencsére nem kell mindet "megmászni" a legalacsonyabb és legmagasabb pontja közötti szintkülönbség kb. 5-8m lehet. Viszont az ellen mindenképpen tiltakoznék, hogy miért kellett kivágni azt a nagyjából 80-90db 30 évnél is idősebb nyárfát, amelyek árnyékot adtak a főúton autózókra!?

Milyen kicsi a világ!?

Bankolunk, bankolunk,
Egy kis bankba becsücsülünk,
Csüccs!

A sok folyószámlából és megtakarításból jó lenne egyet csinálni valahogy. Ez volt a múlt hét nagy dilemmája, ami végül úgy oldódott meg, hogy kettő lett belőle: egy deviza és egy forintos. az érdekesség ott kezdődött, amikor bementem az egyik bankba (a BL főtámogatója) és kerestem a másutt már jól megszokott sorszámadó gépet. Nem találtam, pedig tekintgettem szorgosan minden felé. Képzelem mit gondolhattak az alkalmazottak rólam. Valahogy úgy nézhettem ki, mint akinek le akar esni a feje...
Egy percig sem tartott a "műsorszámom", amikor megszánt az egyik kedves ügyintéző és odahívott magához. Az első percekben én még hebegtem-habogtam - kellett egy kis idő, mire magamhoz tértem. Aztán rátértünk a lényegre:
-Bla-bla, hablabla?!
-Blabablaba, habla habla.
......

Mondom neki, hogy Új-Zélandra szeretnénk menni és jó lenne, ha onnan is el tudnánk érni a pénzünk. Erre megkérdezi, hogy miért szeretnénk oda menni. (Nem nagyon értettem miért is fontos ez, most ebben a helyzetben, de azért megmondtam neki.)
 - Szeretnénk ott dolgozni és ha sikerül letelepedni is. - mondtam erre.
-Értem. Csak azért kérdeztem, mert a testvérem is ott él már vagy 5-6 éve.

Gondoltam kapok az alkalmon és megkérdezem ők hogyan csinálták a pénzügyi dolgaikat.
- Tényleg, ők hogyan "vitték ki" a pénzüket? - kérdeztem.
- Azt nem tudom, mert úgy mentek el, hogy nyaralni mennek és egyszer csak nem jöttek vissza.

Mindezt csak azért tartom érdekesnek, mert ilyen apróságokból is látszik, hogy milyen érdekes világban élünk. Miért pont az az alkalmazott hívott oda magához engem? Hogy lehet, hogy mióta a kiutazással foglalkozunk "hirtelen" egy halom emberről tudunk, aki pont abban az országban él és dolgozik, és valamikor régebben tagja volt ennek a kis közösségnek, ahol mi most élünk.
Érdekes, nem?!