Szeged, "Csillag" börtön

2010. szeptember 14. Kedd 9:30 perc
Szegedi Fegyház és Börtön
Soha nem gondoltam volna, hogy idáig jutok majd. Amikor megérkeztünk éppen egy rabszállító autó gördült ki a "Hotel Star" kapuján. Így hívják az elítéltek a szegedi "Csillag" börtönt. Ahogy elhaladt mellettünk a rabomobil furcsa érzés fogott el. Mi néztünk be a rácsos ablakain, az elítéltek pedig bennünket figyeltek, akik MÉG kint vagyunk Az én esetem (a mi esetünk) azonban kicsit más, mint a többieké. Mi ebéd után szabadulunk. A többieknek ez átlagosan 14 évébe kerül majd.

Már a bejutásunk sem volt egyszerű. Az épületbe egy nagyjából 10m hosszú lépcsősor vezetett a bejárati nagy kaputól a lépcsősor tetején lévő kapuig. A két ajtót egyszerre nem lehet nyitva tartani. A nagyjából 40 fős csoportunk e két ajtó közé zárult, majd egyesével mehettünk be. Mindenkinek le kellett adnia a személyi igazolványát és egész bent tartózkodásunk alatt maguknál is tartották a fegyőrök. Ezután következett a fémdetektoros kapu. Mobiltelefont, fényképezőt természetesen tilos bevinni. Ez nem egy állatkert, ez a magyarországi börtönök legszigorúbbja!

Az épületegyüttest 1883-ban építették és már eleve börtönnek készült. Ebben áll a legnagyobb előnye, mivel viszonylag kevés élő erővel sok elítéltet tarthatnak itt biztonságban. Ezt igyekeznek is kihasználni, mivel egyes részlegein 130%-os, de akad olyan is, ahol 270%-os a túlzsúfoltság. Sajnos ez az egész országra jellemző: kevés a hely általában. A középső négyszög alapú épületet eredetileg bíróságnak szánták. Gyönyörűen díszített és nagyon jó állapotban karban van tartva. Jelenleg az itt szolgálatot teljesítők irodái és adminisztrációs helységei, valamint az ebédlő helyiség található. Ez utóbbiban volt szerencsénk elfogyasztani az ebédet, de erről majd később...
A Csillag nevet a hátsó épületről kapta, amely ma már inkább emlékeztet egy keresztre, mint csillagra. Bal oldalsó szárnyát ugyanis kipótolták egy vizes blokkal és foglalkoztató helyiségekkel, de itt kapott helyet például a börtön kápolna is.
Az első épületben megtekinthettük a börtön makettjét és az egykori Alföldi Bútorgyár makettjét is, mindkettőt egy elítélt készítette. Az Alföldi Bútorgyár a Börtön jobb hátsó sarkával volt (majdnem) határos. Az utcák alatt ugyanis egy alagúton mehettek át a rabok a bútorgyárba dolgozni. Itt jelenleg sok kisebb cég működik, ahol ma is rabok dolgozhatnak. (Mivel kevés a munkaadó és sok a rab, ezért ez is egyfajta kiváltsággá vált számukra.) Keresményüket a börtönben található kis boltban költhetik el, vagy tetszés szerint hazaküldhetik, de akár félre is tehetik. Bizonyos részét mindenkivel félretetetik, ezt odabent "koporsópénznek" hívják.

Utunkat az udvaron keresztül a hírhedt "Csillag" egységbe folytattuk. Magas belső terek, fekete olajozott padló és fehérre meszelt falak. Az ablakok nagy részét "tejüveg" teszi ki. A fény bejön rajta, de ki nem lehet látni. Az épületen belüli haladást ugyanúgy, mint a bejáratnál is előttünk és utánunk is záródó vaskos rácsos ajtókkal lehet csak elképzelni. A négy szárny középen egy a fenti képen látható kis térben egyesül. Amikor áthaladtunk a földszinten a szemközti szárnyba balról is és jobbról is elítéltek voltak. Jobbról szemetet vittek ki és a kukákkal várták, hogy elvonuljunk és mehessenek tovább a dolgukra. Balról egy nagyjából 20-30 fő várakozott szigorúan rendezett kettes sorokban. Ők néztek minket, mi pedig őket. Félelmetes érzés volt. Igazából nem tudom megmagyarázni, hogy mitől éreztem ezt, hiszen ők nem bánthattak akkor ott engem, de nagyon furcsa érzés volt.
Megnéztünk egy fegyelmező zárkát, ahová büntetésből zárják a rabokat. A 4x2m-es szoba tartalma egy kis lekerekített élű öntöttvas radiátor, egy mosdókagyló, egy wc és egy lebetonozott stoki volt, ahová leülhettek. Estére pedig lenyitják nekik az egyébként lelakatolt fekhelyet. Nem lehet rajta heverészni egész nap. Ezzel szemközt volt egy ablaktalan cella. 2x2m-es nagyjából 10cm szivacsozott fallal. A nyugalmazott ezredes szerint, (aki körbevezetett bennünket) itt havonta alig 1 elítélt fordul meg csupán. Aki egyszer be volt ide zárva, az többé nem kerül be. Ez szintén fegyelmezési célokból tartják fent és úgy tűnik tanulnak is az esetből. (Bevallom őszintén én kb. 2 percet voltam bent, de elég is volt.) A rabok ha ide kerülnek, akkor 6 óránként egy orvosi vizsgálatnyi szünetet kapnak.

Megnéztük még a kápolnát és egy cellát, ahonnan a lakók éppen dolgozni voltak. 6-an laktak ebben a szobában. Volt Tv-jük és virágaik. Walkman az ágyon és száradó zoknik. Engem a kollégiumi szobánkra emlékeztetett, de azért messze elmaradt mögötte. Jó körülmények voltak, de az élet biztosan nem egyszerű. Minden szobában van olyan, aki megmondja, hogy mikor mit nem lehet csinálni. Minden szobában van olyan ember, aki ha eszik, akkor senki nem mehet a wc-re....
Egyébként 34 különböző náció képviselteti magát az 1.261 rab között. Szlávok, kis ázsiai népek, de még kínai állampolgár is van. Vallásukat tekintve mindenki gyakorolhatja az általa választottat. 10-11 egyház tart egyházi foglalkozást a közös kápolnában. Ahogy haladtunk a folyosón az ajtókra ki volt írva, hogy ki milyen étkeztetésben részesül: ALAP, VEGA, DIÉTA, MOHA..... Az ételbeadó nyílást "tátikának" nevezik. Felette van egy betekintő nyílás a "cirkli".
Utunk vége felé megtekintettük még az olvasó szobát, a könyvtárat és egy videó szobát is (innen sugároznak egy képújság szerű műsort a börtön hétköznapjairól, például a kisbolt árairól). Mindenütt elítéltek dolgoznak.
Elhaladtunk az ún. HSR körlet (hosszú idejű speciális rezsimű körlet) bejárata előtt is. Itt a rácsokon felül teljesen be volt lemezelve a folyosó szakasz is. Itt őrzik Magyarország legveszélyesebb bűnözőit, többek között például a balástyai rémet, a százhalombattai rémet, Magda Marinkot, vagy a hurkos gyilkost.
Erre a részre nem mehettünk be. Ezek a rabok annyira el vannak zárva a külvilágtól, hogy a börtönőrök nagy része sem láthatta még azt a részt. Minden nap ugyanazok az őrök mehetnek csak be és egy nagyjából 2x4m-es harmadik elmeleti zárt tetejű udvaron levegőzhetnek. Csak a kék eget látják és semmi mást.

Utunk végeztével visszatértünk a szolgálati dolgozók épületébe és nekiláttunk az ebédnek. A pincérünk egy életfogytiglanos rab volt. Mit is mondjak furcsa érzés volt ránézni, tudva ezt róla. Ha viszont a civil életben lettünk volna egy étteremben, és ugyanez az ember szolgál fel, egészen biztos, hogy soha meg nem mondtam volna róla. Fehér ing, fekete nadrág, nagydarab szorgos ember. A homlokáról patakokban folyt a víz, hiszen egyedül volt mint felszolgáló és egyfolytában ki-be rohant a konyhába. A menü zöldségleves és vadas hús tésztával vagy tetszés szerint lehetett még választani rizses húst (csirkehúsból). Kiadós adag volt, én nagyon jól laktam belőle. Egyetlen dolog ami a börtönre emlékeztetett az az evőeszközökön a gravírozás volt: "BV" (Büntetés Végrehajtás). Ilyen kanalat viszont nem lehetett szuvenírnek hazalop... khm  hazavinni, mert kifelé menet várt ránk egy újabb fémdetektoros vizsgálat.
Végül a hősi halottak falánál megemlékeztünk a hősi halált halt fegyőrökről. Egyedül ebben a börtönben van illetve volt ilyen Magyarországon. 1964-ben szökni próbáltak a rabok és egy fegyőrt megöltek, miközben a kulcsokat akarták elvenni tőle. 1984-ben Richter Richárd (korábbi cirkuszos dinasztia tagja, késdobáló) megölt 3 fegyőrt és megszúrt összesen 8 embert, köztük más rabokat is, amikor minden előjel nélkül "bekattant". Őt a rabok segítségével sikerült ekkor megfékezni. 1988-ban a bútorgyár területén súlyos tűz ütött ki, amelyben 2 rab és egy fegyőr halt meg. A rabokat akkor az utcára terelték ki és érdekes, hogy a rabok nagy segítséget nyújtottak a tűzoltásban; senki nem próbált elszökni.
Az utolsó szökés 1985-ben volt, amikor egy Kecskeméti vezetéknevű férfi miután levitték a szemetet felkapaszkodott a szemetes autó alvázára és egészen Kecskemétig utazott vele. Ott máig tisztázatlan körülmények közt leesett és átment rajta a jármű. Nem élte túl.

Szerintem megrázó élmény volt látni mindezt és egyben kiváltságnak is tartom, hogy betekintést nyerhettem ennek az intézménynek a falai közé (büntetlenül). Remélem sikerült némi érdekességet másoknak is átadnom belőle. Legyetek jók, aztán ne kerüljetek ide! ;-)

Monori kisállatbörze

Tavaly fedeztük fel, hogy egyáltalán van ilyen: Kisállatbörze Monoron. Az idei nyáron már rendszeres látogatóivá váltunk és dacára az esős időnek most vasárnap sem rendezhették meg nélkülünk.
Megrendezése a tavasztól őszig terjedő időszakban minden hónap második vasárnapjára van datálva.
A mostani vásárban már egyre kevesebb kutya és kevesebb macska vett részt, mert a nyáron komoly szigorítások léptek életbe, nem olyan egyszerű most már a vásárra vinni a bőrüket! Ez egyébként nem baj szerintem, így talán kevesebben űzik ipari léptékkel az ész nélküli kutyaszaporítást, bár ettől még nem lesz kevesebb a Hollandiába, Olaszországba, Spanyolországba, Németországba vagy éppen Törökországba induló kamionokon.
A póniló, kecske, malac igazából nem említésre méltó, mert ilyen állatokkal bármelyik vásárban találkozhat az ember. Madárpókkal, skorpióval, leguánnal vagy gekkók egész arzenáljával már nem biztos....
A vásár slágere számomra az a ketrec volt, amiben békében pihent a nyúl és három kismalac: 

Ha már a nyulaknál tartunk itt mindenki megtalálja a neki tetszőt: Hosszú szőrű, rövid szőrű, törpe vagy óriás... nagyon széles kínálat van.

Ugyanez elmondható a madarakról is. Galambok (ugyan én nem értek hozzájuk) tömkelege és minden egyéb szárnyasok (tyúkok, kacsák, libák, pávák, hattyúk, papagájok kicsiben.....

...és papagájok egészen nagyban....

...struccok (kb. 130cm magasak voltak 27.000Ft-ért, fogalmam sincs mennyi idősek lehettek), de voltak tojásaik is, ha valaki érez magában elszántságot a kiköltésükre...

... fürjek és tojásaik (remélem nem tévedtem, Pukke, szólj ha hibát találsz!)...

De nem csak a szárazföldi, hanem a vízi szekció is képviseltette magát:

vagy akár teknősöket is vásárolhatunk különböző méretben és színben:

Ami még egészen elképesztő volt számomra az a mosómedve volt az egyik standnál, de arról sajnos nem készítettem képet.

Dog Whisperer - A csodálatos kutyadoki

Nem éppen friss a történet, de nem hétköznapi helyzet volt....
Az egyik munkanap éppen ugyanolyan, mint a másik. Legalábbis reggel, amikor fel kell ébrednem általában ezt érzem. Amikor viszont már sikerült lelket vernem saját magamba minden megváltozik.
Talán keddi napon történt, hogy bementem reggel a munkahelyre, éppen ugyanúgy, mint máskor is tettem azt. 7-től kezdődik a munkaidőm, de megszokásból (ami a buszozós időkből maradt rám) 6:30 körül ott szoktam lenni. A portás nénivel jóban vagyok, szoktunk reggelente beszélgetni mindenféle dolgokról, így tudta azt is rólam, hogy kutyát tenyésztek. Rövid csevej után felmentem az irodába és nem sokkal később csörgött a telefonom. Felveszem és a portás néni megkért, hogy ha ráérek menjek már le egy kicsit, mert van ott egy kutya és nem akar elmenni. Nem tűnt túl nyugodtnak a hangja, de mivel ráértem természetesen lementem, hátha tudok segíteni.
Lefelé menet már láttam, hogy a portás néni kint áll a porta épület előtt, de hiába tekintgettem bármerre, sehol nem láttam azt a bizonyos kutyát. Ahogy közelebb értem, akkor kezdett gyanússá válni a dolog és a gyanúm be is igazolódott: a kutya beült a porta (nagyjából 9négyzetméteres) épületébe, így helyet cseréltek a portás nénivel. ;-)
Bevallom, kicsit én is meglepődtem, mert a kutya meglehetősen nagy termetű volt, talán bullmasztiff lehetett vagy valami fajtában ehhez közel álló.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a kép csak illusztrációként szolgál, a történetben szereplő kutya ugyanis egészen biztosan egy vemhes szuka volt. (Ami erről a képről semmiképpen nem mondható el.) A fülei kicsit sebesek voltak felül, de ezt a legyek is okozhatták, mindenesetre én nem nyúltam hozzá. Kihívtam a portáról és látszott rajta, hogy zavart, ideges, de nem ingerült. Nyugodt és biztonságos helyet keres. Ebből én arra következtettem, hogy lassan eljön a szülés ideje.
Sajnáltam nagyon, de ha minden kóbor kutyát befogadnék, akkor nem tudnék megélni a világ összes pénzéből sem.
Miután kicsaltam a portáról becsuktuk az ajtót és kihívtam magammal az utcára, ahonnan jött. Becsuktuk a telep kapuját és ott hagytuk pár percig, mondván, hogy majdcsak elindul hazafelé. A kaput viszont nem lehet becsukva tartani, amikor átlagosan 2-3 percenként érkezik valaki a telepen lévő 7 cég valamelyikéhez. A cég egyébként egy kertvárosi rész szélén fekszik. Kis nyugodt utcák, elképzelhetetlen, hogy ne találjon haza.
Eltelt vagy negyed óra, de még akkor is ott várakozott. A telep végénél egy családi ház előtt fát vágtak. Gondoltam hátha onnan szökött el, ezért elcsaltam abba az irányba. Én mentem a kerítésen belül, ő pedig azon kívül majdnem egy kilométeren át. Amikor közeledtünk a házhoz és elindultam befelé, a kerítésre merőlegesen, így nőtt a távolság köztünk, de a kutyus nem tudott közelebb jönni.
Ezek után már nem jött vissza a kapuhoz.
Egy órával később ismét csörgött a telefon és a portás néni volt az. A férje nem rég biciklizett az egyik kis utcában és látta ezt a kutyust, amint éppen hazatalált. Végül is happy end lett a vége és azóta sem láttuk ezt a kutyust.

Kicsit úgy éreztem magam, mintha én lennék a cégnél Cesar Millan, a csodálatos kutyadoki. Ha a tudás nem is, de a körszakáll megvan hozzá. ;-)