Tengeri makk

Ez a nap sem indult másképpen, mint a többi... alapvetően várakozással telnek, várakozással a vízumainkra. Azonban mégis más lett mint a többi, ezért is ragadtam billentyűzetet. Reggel már korán készülődtünk, előző este ugyanis elhatároztuk, hogy Browns Baybe megyünk. Kicsit láblógatás a vízbe, kicsit vásárolunk és kicsit mást is elintézünk...
Nagyon szép idő volt, amikor odaértünk. Bár nem volt túl meleg a víz, azért mégiscsak jól esett bokáig-féllábszárig bemenni. Otthon tescoba menet nem volt tengerpart, ami útba esett volna, na mondjuk itt meg tesco nincs! ;-)

Ez is egy olyan dolog amit szerintem nem lehet itt megunni, de ezt majd szeretném 8 év múlva is ugyanígy leírni.
Na, vissza a történtekre!
Sétálgattunk, sétálgattunk, egy kis kőre lecsücsültünk.... fényképeket csináltunk és gondoltuk hazaviszünk egy jópofa kis kavicsot kabalának. Fel is vettünk egy kis aranyosat, hogy majd ez lesz a varázskövünk. Miután kellőképpen megszáradtunk, célba vettük a boltot. Alig tettünk pár lépést, amikor észrevettem a hullámok által kimosott hordalékok közt valamit. Ez nem egy kavics volt, de nem is kagyló. Valami korall szerűnek gondoltuk először. Volt rajta egy nagyobb lyuk középen és oldalt mintha 4 kis kéménye lett volna. Az egész körülbelül 4-5cm volt. Ez egy fokkal jobban tetszett, mint a sima szürke kis kavics, ezért Kata egy alig észrevehető laza csuklómozdulattal megszabadult a kavicsunktól és ezt a meszes vázú kis valamit a zsebébe tette.
Boltba mentünk, elintéztük, amit akartunk és hazamentünk. A gondok másnap reggel kezdődtek.
Borús volt a reggel, szinte mindenütt felhők voltak az égen. A kis kabalánk az íróasztalon lakott és amikor reggel az asztal fiókjait húztam ki-be furcsa, nem várt esemény következett be. A meszes vázú valamink elkezdett mozogni. Eddig nem néztem meg tüzetesebben, csak leraktuk oda. A kéményekben mintha kis kagylók laktak volna. Ahogy a fiókot húztam az asztal lapja rezegni kezdett és erre a rezgésre kinyílt és mozgott kicsit a kagyló szerű valami.
Teljesen rosszul voltunk, egyrészt a látványtól, amikor ezek a szegény kis valamik megmozdultak, másrészt attól is, hogy ez most biztos rossz dolgokat fog maga után vonni.
Nem is késlekedtem sokáig, elhatároztam, hogy visszaviszem őket Browns Baybe, amilyen gyorsan csak lehet. Busszal mentem, táskámban a kis állatokkal. Tudva hogy élnek és mozognak nem mertem őket a zsebembe tenni, ahogyan azt előző nap még simán megtettük.
Amikor a partra értem még felhős volt az ég. Kerestem nekik egy sziklába vájt vízzel telt  kis medret és oda tettem őket. Ezután minden valószínűség szerint mintegy varázsütésre megszűnt a "rontás", mert szinte azonnal kisütött a nap. Egész nap jó idő volt utána.

(A képen középen vagy talán kicsit jobbra ŐK azok.)
Azért gondoltam mégsem megyek haza üres kézzel és kerestem egy jópofa szürke kis kavicsot. Olyasmit, amit korábban eldobtunk.
Hosszas kutatómunka eredményeként végül kiderült, hogy a "kis állatok" (mi így hívtuk őket egymás közt) tengeri makkok, amelyeket jelenleg a fogorvosok irigyelnek és vizsgálnak leginkább, mert olyan erős ragasztót képesek vizes körülmények közt előállítani, amilyet bizony az emberiségnek még nem sikerült. A világ minden tengerében megtalálhatóak és maximum 3-5cm-re nőnek meg. Apró planktonokkal táplálkoznak és biológiailag a rákok rokonainak mondhatják magukat. Jó hír, hogy a jelenlétük azt jelenti a víz nem szennyezett nehézfémekkel és legkevésbé cinkkel.

Vásárolni voltunk...

...mert vásárolni jó!
Na, azért nem egy nagy bevásárlás volt, csak úgy néhány számunkra fontos és szükséges termék legális beszerzéséről van szó. Képek nem lesznek, mert ilyen helyeken nem szabad fényképezni és amióta befenyítettek, hogy nem vehetek alkoholt, azóta kimondottan szófogadó lettem.
Kezdjük az alapoknál: kijön ide az ember fia és nem egészen vannak olyan nevű boltok, amelyeket otthon megszokhatott, sőt tovább megyek a termékeknek is más nevei vannak. Erre azért lehet és kell is készülni - kell egyfajta nyitottság - kipróbálni az új dolgokat, mert abból aztán akad bőven!
Vannak azért bizonyos termékek, amelyek ugyanúgy megtalálhatóak otthon is a polcokon, mint itt. Ilyenek a Pedigree tápok (ezek mondjuk nekünk éppen nem fontosak, mert mi nem ezzel lakunk jól), Schwarzkopf, Fructis, Gillette, Kaiser, Heineken és tsai..., Maggi, Tefal, Nesquick nyuszi és nagyon sok mással még nem volt szerencsénk összefutni. (Ha valami kimaradt volna, az nem azt jelenti, hogy nincs!) Sok mindent kaphatsz, amit otthon is, de a hétköznapi bevásárlásnál nem teljesen ez a helyzet.
A lényeg az, hogy nincs Varga péki kenyér, Globus májkrém, Kőrösi csípős ketchup, Szentkirályi ásványvíz vagy Kanizsai világos. "Páncélos" termékeket itt csak a halaknak gyártanak. Nem találtunk eddig májkrémet vagy vagdalthúst ilyen kiszerelésben. Halak viszont és mindenféle tengeri jószágok szépszerével akadnak. Láttunk olyan halat, (és itt most előre is bocsánatot kérek, de én parasztgyerök vagyok, ehhez nem értek) amelynek a hátára csúsztak a szemei, a szája pedig a feje bal oldalára - bizonyára a sok tengerfenéken hasalástól - hát érdekes látvány volt. Kisebb és nagyobb rákokat. Volt akkora, amire először azt hittük valami teknős...
A rákok egyébként árban annyiba kerülnek mint a csirkemell kilója, úgyhogy nem nevezném itt luxuscikknek.
Vannak érdekességek is, például a 40g-os kiszerelésű paprika vagy mák (és ez a legnagyobb kiszerelés!); a zacskós jégkocka (3kg 3$); az előre kicsomagolt reszelt sajt vagy például a sört lehet eleve hűtve is venni, akár rekesz-számra is. Hűtött helyiségből vagy hűtőpultból. Az egyik boltban éppen a hűtőpultoknál nézelődtünk, amikor érdekes fagyasztott húsokra bukkantunk. Balról jobbra a polcokon a következő feliratok voltak írva angolul: "nyúl", "vaddisznó", "krokodil". ;-) Ez utóbbinál nem is mertünk sokáig nézelődni.
Végeztünk egy kis "házi árversenyt" az "új világ" és a "peki" között, amit most kimondottan nem részleteznék. 10 számunkra fontos mindennapi termék árát vizsgálva: kenyér, margarin, tej, tejföl, liszt, lekvár, rizs, mosószer, fogkrém, zsebkendő. Nálunk minden esetben a peki nyert, úgyhogy ha ez fontos valakinek, akkor a nagy sárga boltba menjen. Zöldséget, gyümölcsöt (még tojást is) a zöldségesnél olcsóbb venni. Egyébként gyanítom ez kevés itt élőnek hasznos, mert ők ezt már vagy tudják, vagy nem veszik figyelembe. Ahogy legalábbis mi megfigyeltük az itt élőket (nem kimondottan a magyarokat) nem az ár alapján vásárolnak. Jóléti társadalom.
Ezt leginkább az újonnan érkezőknek szántam, ha valahonnan be kell szerezni a legszükségesebbeket, akkor legalább az irány megvan, aztán indulhat a VáSáRLáS!!!

Kreatív blogger díj

NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM HELGA, ÉS ADOM IS TOVÁBB A STAFÉTA BOTOT!! ;-)
Köszönöm továbbá anyukámnak és a Ráma margarinnak....


Amit tenned kell:

1: tedd ki a blogodba a kreatív blogger emblémát

2: válassz öt embert, aki véleményed szerint érdemes rá

3: írd ki a nevüket, és lapjuk linkjét

4: szólj nekik, hogy nézzék meg blogodat, ahol szerepelnek és ennyi :)

és akiknek Én adom a díjat...............


1. MartinIsti: http://martinisti.wordpress.com/

2. Helga: http://forditottvilag.blogspot.com/

3. Jocó: http://kiwi-joco.blogspot.com/

4. Rita: http://nzperx.blogspot.com/

5. Tamás: http://pukekokaka.blogspot.com/


Mostantól Rajtatok a világ szeme, Adjátok tovább 5 olyan blogolónak akik lekötik a figyelmeteket :))))

Jogsi kell a sörözéshez...

Ez természetesen nem szó szerint értendő, de furcsa helyzetbe kerültünk az egyik helyi szupermarketben.
Azt már korábbi vásárlásainkkor is láttuk, hogy alkohol és/vagy dohánytermék vásárlása esetén 25 év alatt kötelező bemutatni a személyi igazolványt vagy valamilyen személyi azonosító okmányt. Ezért erre már fel voltam készülve.
Bementünk a boltba, na majd most! veszünk pár üveg sört és este az ismerősökkel majd jól elfogyasztjuk. Nem vagyok egy nagy italfogyasztó, de a söröket szeretem. Magyarországon közel 100 különböző sört volt szerencsém megkóstolni. Ha alkalmanként vettem, (akkor is mindig csak 1 üveggel vagy dobozzal) figyeltem rá, hogy a korábban fogyasztottaktól eltérőt válasszak.
Szóval nekem eleve furcsa volt, hogy itt nincs olyan sok fajta, mint otthon. 6-os kiszerelést kerestem és kb. 10 perc keresgélés után, amit egy hűtött helyiségben töltöttünk végre találtam egyet, gondoltam ennek az ára is és íze is jó lesz.
Fizetésre került a sor és készítettem az Eftpost, meg a személyimet. Mivel az útleveleink az Immigration-nél vannak, azzal nem fogom tudni igazolni magam. A pénztáros hölgyön is láttam, hogy a sör láttán izgalomba jött és már akarta kérni a személyit, amikor odaadtam neki. Ekkor rámutatott egy táblára (amit eddig persze nem vettünk észre). 3 fajta személyi okmányt fogadnak el: útlevél, itteni  személyi és itteni jogosítvány. Nekem ugye egyik sincs. A pénztáros kedves volt, mert vagy 3-szor bocsánatot kért, de hát mit volt mit tenni, azt a sört ott kellett hagyni. Erről nem ő tehet, ha ez a szabály, akkor én most nem vehetek sört.
Az útlevelem egyenlőre nem lehet tudni meddig lapul még az Immigration valamelyik fiókjában, így azzal most nem vehetek sört. A legegyszerűbb mód most az lenne, ha levizsgáznék autóvezetésből és itteni jogsit szereznék. Így alakult ki az a helyzet, hogy jogsi kell a sör vásárláshoz.
A vicc az egészben az, hogy hiába töltöm be egy hét múlva a 25-öt, na de mivel tudom ezt itt igazolni?!
Külön emiatt nem fogok levizsgázni, egyenlőre úgysem vezetek még, úgyhogy marad a józan élet! ;-)


ui.: ...és mi lenne, ha még dohányoznék is!? Ha máskor nem, de most biztos leszoknék!

Belváros, buszozás...

Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.



folyt. köv.


DE! A kerítések gyalulatlan fából vannak és nem füstölt hús-hentesipari termékekből. A házak bizony gyakran hűvösek (pedig már tavasz van) és volt szerencsénk 1-2 "fantasztikus" lakást is látni. Kb. olyanokat, hogy ha otthon a pincét berendeznénk, akkor az is különb lenne. Egy sráctól olyan email-t is kaptunk, hogy ugyan most laknak a kiadó szobájában, de szívesen kiadná a garázsát átmenetileg...  :-)
Azt hiszem a kiwik képesek rá, hogy mindig okozzanak meghökkentő meglepetéseket. 
Rendszámok: nem akartam külön lefényképezni, mert azért az mégis csak egy egyedi azonosítója a járműveknek, de itt rengeteg egyedi rendszámtábla van. Arányaiban sokkal több, mint amivel otthon találkoztunk. "OH GIRL" "BUG" "VEN2L8" "4MYMOM" vagy csak egyszerűen "I". Cégek is reklámoznak ilyen formán és fiatal suttyók terepjáróján is gyakran van ilyen. 
Sarok ablakok: Minden külön szívfájdalom nélkül összeragasztanak két egymással 90°-ot bezáró üveglapot, ha az éppen úgy jön ki, hogy oda oszlopot nem akarnak tenni.

Végül is minek elrontani vele a páratlan kilátást!?
Voltunk a belvárosban is, körbejártuk kicsit kihasználva az akkor még érvényes heti buszbérletünket. Hát, furcsa... na! Furcsa élmény 40 emeletes felhőkarcolók közt sétálni. Nekem legalábbis az. A tanyán egykor a diófa is hatalmas volt nekem és csak az almafára mertem felmászni, de ezek lélegzetelállítóak. A belváros - bár gyalogosan is gyorsan körbejárható - rendezett, és modern város benyomását kelti. Itt már viszonylag sok turistával találkozhatunk és nekem is volt szerencsém útbaigazítani egy idős házaspárt a Hadászati Múzeum irányába (később láttuk őket, hogy odaértek, úgyhogy dagadt a mellem rendesen...). Azért itt is vannak olyan nyócker jellegű helyek. Volt szerencsénk ebből is ízelítőt kapni, amikor egy meglehetősen rossz külsejű csávó hangosan szitkozódott az autósokkal és járókelőkkel, a kukákat rugdosta... ...aztán megnyugodott, mert a következő 15 percben még legalább 3-szor futottunk vele össze. 

A buszozással is vegyes érzelmeink vannak. Elmentem az egyik állomáson a wc-re és kicsit olyan volt, mintha a star wars-ba (de legalábbis az űrkorszakba) csöppentem volna. A bódé maga rozsdamentes fém külsejű volt két személy egyszeri használatára. Lekerekített végekkel, gombnyomásra nyitódó ajtókkal. Ki kellett választani, hogy férfi, nő vagy mozgássérült vagyok-e. Gondoltam én a férfi kategóriába esem hát kis hezitálás után megnyomtam a megfelelő gombot. Az ajtó elhúzódott oldalra a falba. Beléptem és egy kedves férfi hang mondta nekem, hogy nyomjam meg a gombot, amelyik villog és akkor becsukódik az ajtó. Jobbnak láttam szót fogadni. Ezután elmondta, hogy 10 percet ad nekem a dolgom elvégzésére és feltett egy (minden bizonnyal) nem jogdíj köteles zenét, hátha így könnyebb lesz nekem. Könnyebb lett. Gombnyomásra lehúzhattam a wc-t és megmoshattam a kezem (na, azért nem benne, hanem) a mosdókagylóban. Gondoltam van még egy kis időm a 10 percből, amit kaptam és szétnézek idebent. Volt felhajtható pelenkázó és kapaszkodók a mozgássérültek részére. Sikeresen megtaláltam az ajtónyitó gombot is és dolgom végeztével elhagytam az űrgammák forgatási helyszínét. (Sose gondoltam volna hogy ennyit írok egy pisilésről...)
 A buszok és sofőrjeik szépek, tiszták, kedvesek, rendesek, de a járatok száma kevés, a közlekedés rendszertelen. Nyilván mindez amiatt van, mert mindenkinek autóval kell járnia. Autós társadalom épült ki, ami szerintem rossz.

 Rossz egészen addig, amíg nem lesz hibrid vagy teljesen megújuló energiából élő ez a szegmens. De gondolom ez most a legkevésbé érdekli a nap- mint nap munkába járókat.  Azért nem reménytelen a tömegközlekedés sem és ismerünk olyat, aki élő példa rá, hogy simán meg lehet oldani az ilyen jellegű munkába járást. Akarni kell. 

Torbay, Long Bay Beach - a kezdetek

Megérkezésünk után nem sokkal már szeltük is keresztül a várost úgy hosszában fel, északnak. Az első majdnem két hetet Torbayben töltöttük. Hálásak vagyunk a családnak, akiknél lakhattunk. Óriási segítséget jelentettek a tanácsok, amelyekkel a kezdetekben elláttak bennünket. Helyismeret, helyi mobilszám beszerzése,  bankszámlanyitás, közlekedés, vásárlás....   ...és hogy hol találom a hosszú "í" betűt a billentyűzeten ;-) Sok hasznosat tudtunk már előre a blogokról,fórum oldalakról is, de persze itt élni, élőben egészen más. Újabb és újabb problémák vetődnek fel. Nagyon jó, hogy itt ilyen közösséget talál az ember!
Az első nagyjából 4 napban nem voltunk - hogy is mondjam - a helyzet magaslatán. Az első napot nehéz volt ébren kibírni, aztán másnap reggel arra ébredsz, hogy már teljesen kialudtad magad és kiderül, hogy még csak hajnali 4 van. Persze ennek megfelelően már délután 5-kor azt várod, hogy mikor lehet lefeküdni aludni. Aztán a negyedik-ötödik napban már minden oké. Aznap már teljes kapacitással működik a szervezeted. (Első nap a beszélgetések 80%-ára már aznap este sem emlékeztem.)
Többnyire a North Shore-on jártunk-keltünk és annak is az északi részében: Torbay, Browns Bay, Albany, Glenfield. Ezek alapján még véletlen sem hoznám párhuzamba kis hazánk fővárosával. Auckland nem olyan mint Budapest. Egyetlen hasonlóság mindössze a lakosainak száma lehetne. Nagyon nagy részben kertvárosi részekből áll (amit mi eddig láttunk belőle). Számtalan parkkal és tiszta, rendezett játszóterekkel találkoztunk. Itt a North Shore-on (amit eddig láttunk belőle) minden partszakaszon van öltöző, zuhanyzó, padok, játszóterek... hogy ha lemegy az ember a partra fürdeni (ami persze ingyenes), akkor ne üljön ki a só a lába szárán, mire hazaér.
Az első benyomásaink alapvetően jók, tetszik, ilyennek képzeltük.

folyt.köv.