Movies in Parks

Auckland bemutatja... a Harbour Bridge mindkét oldalán... idén nyáron ismét visszatérnek a filmek a parkokba!

Nagyjából ilyen beharangozót olvashatunk a szórólapon, amit a kezünkbe nyomtak tegnap este a kezdődő film előtt.
Tavaly januárban még a pappito.com-on olvastunk erről az eseményről és idén már mi is részesei lehettünk.
24 vetítés 11 helyszínen köztük olyan produkciókkal, mint a Sherlock Holmes, Iron Man 2, 500 Days of Summer, Avatar, The Twilight Saga: Eclipse, Shrek Forever After, The Karate Kid, Toy Story 3, vagy az általunk megtekintett The Lovely Bones. Sok kiwi filmet is vetítenek A Taste of Kiwi név alatt, egyben ez az idei programsorozat egyik alcíme is.

Korábban nem voltunk még szabadtéri filmvetítésen, úgyhogy ide igencsak korán érkeztünk. Este 6-kor mi már le is parkoltunk a Lynn Reserve (a továbbiakban csak: park) egyik sarkához. Szó szerint V.I.P parkolónk volt, mert később már az egész utcában nem volt hová parkolni annyian jöttek. Nem bántuk, hogy várnunk kellett, mert legalább volt időnk egy kicsit barangolni a parknak abban a részében is, ahol eredeti (nek tűnő) növénytakaró volt. Akárki akármit mond szerintem minden ehhez hasonló kis (picsányi) park lélegzetelállító. Az ember bemegy a házak közt egy kis sikátorba és mintha egy őserdőben lenne. Sokszor az utcazajt sem hallani és az az érzésem, mintha visszautaznék az időben 200 évvel.

Miután kiélveztük a környezet adta szépségeket visszasétáltunk a civilizációba. Az előzetes beharangozóban azt olvastuk, hogy elég, ha az ember visz magával egy pokrócot. Mi szót fogadtunk. Bár legközelebb azért viszünk inkább kettőt, egyre ülünk és egyel takarózunk, mert így este 9-10 körül már bizony hűvös volt (~17°C) pólóban, rövid nadrágban. Tegnap jobb híján Katát egy fél takaró, engem meg a hazaszeretet fűtött. Na, meg az ott kapott promóciós (ingyen) lime-chilis keksz. (Lehetetlenebbnél lehetetlenebb ízekben volt...)
A gyakorlottabbak eleve vacsorával felszerelkezve érkeztek, de rengetegen boroztak, pezsgőztek is, csak úgy szépen, módjával. Voltak sokan, akik kemping székekkel és babzsák fotelekkel jöttek, de egy fiatal srácokból álló társaság kanapéval és egy hűtőtáskányi kajával/sörrel jött. Mire a nap lement (20:30 körül), addigra egészen benépesült a park.

Nagyon jó volt együtt nézni egy kiwi rendező (Peter Jackson) által rendezett filmet együtt nézni kb. 5 moziteremnyi emberrel Új-Zélandon megnézni. Együtt szomorkodni, együtt nevetni a film eseményein. Aki nem látta a filmet annak nem szeretnék semmit sem elrontani, de nagyon meglepődtem, amikor a filmbéli gyilkos halálakor tapsoltak és ujjongtak az emberek.
Korai érkezésünknek köszönhetően tanúi lehettünk a vetítővászon felfújásának (hasonlóan ment, mint az ugrálóváraknál), de gondoltam felteszek róla két képet, nekem érdekes volt.

Aki siet még elérheti a ma esti Under the Mountain vetítését, ami ugyanitt lesz Glenfieldben. A többi filmek más és más helyszínen lesznek általában péntek-szombat este (,de például az Avatar szerdán lesz) a www.moviesinparks.co.nz alatt mindent meg lehet tekinteni vagy a www.eventfinder.co.nz oldalon is lehet válogatni rengeteg érdekes programból. 

Bejegyzés arról, hogyan sikerült suliba jelentkezni és járni Új-Zélandon

 Magyarországról nézve egyszerűnek tűnt a képlet:

1. Magyarországon megszerezzük a megfelelő IELTS nyelvvizsgát,
2. október közepén kiutazunk Auckland-be,
3. november végéig simán meglesz a study visa és minden akadály elgördül, lehet menni és tanulni, hogyan legyen chef az emberből.
Na, ez a valóságban természetesen nem egészen ment ilyen simán.

Az IELTS nyelvvizsgáról már írtam korábban. Ha valaki suliba szeretne itt jelentkezni, akkor érdemes megnézni az adott intézmény honlapján, hogy hol milyen szintű angol tudást várnak el. Általában az 5.0-5.5 elegendő szokott lenni, de van olyan szak is, ahol egyik vizsgarész sem lehet 7.0 alatt! A chef suliba 5.5-öt írtak a honlapon és Katának sikerült 7.5-es nyelvvizsgát letennie. Ennek eredményeképpen most "furcsa módon" meg is érti amit a tanár az órákon mond, de erről majd később írok.

Az, hogy októberben jöttünk bizonyos szempontból jó volt, bizonyos szempontból nem. Jó volt, mert a korábbi két évben megfigyeltek alapján ilyenkor voltak a legalacsonyabban a repülőjegy árak és jó volt azért is, mert a tavaszi választások után ekkorra lett legerősebb a forint, amivel igen jól jártunk a valuta átváltások miatt. (Mondhatjuk úgy is, hogy nem buktunk annyit mint mások, mert ezzel igazán jól járni nem nagyon lehet...)
Ami viszont hátrány volt az a vészesen közelgő karácsonyi (itt egyben nyári) szünet volt. Ha valaki ide utazik nyugodtan számolhat azzal, hogy az első héten nem fog tudni mit kezdeni még magával sem. Bár a jetlag mindenkire más hatással van, de ha valaki egy héttel számol, akkor az alatt az idő alatt teljesen át tud állni a 10-12 órás időeltolódásra. Második hetünk a fénymásolatok, csatolmányok és a békebíróval történő egyeztetéssel ment el, úgyhogy már november 1. volt, amikor beadtuk a kérelmeket. Pedig szerintem nem vacakoltunk sokat. Egy hónap alatt pedig ne várjon senki semmit az Immi-től. Dolgoznak ők, csak nem ilyen gyorsan, úgyhogy a terv 3-as pontja itt megbukott és a november végi kurzus helyett csak a február elején indulóba fértünk be. (Ugye itt a nyári szünet december 20 körül kezdődik és tart egészen január végéig.)

Maga a suli viszont nem nehéz. Annak, aki tud angolul! 1 hét elméletet 1 hét gyakorlat követ az iskolában lévő konyhában. Gyakorlatilag konyhának kialakított tanteremről van itt szó, úgyhogy ez a gyakorlat nem olyan gyakorlat, mint amikor a kőrösi Toldis pékek a tanműhelyben sütik a kenyeret az iskola boltjaiba. Mivel a chef előéletet tekintve itt is mindenki a nulláról indul ez kivitelezhetetlen is lenne.
Majdnem minden héten írnak tesztet is, amire eddig mindig megadták előre a kérdéseket és a válaszokat is, csak meg kell tanulni és jól megírni. Persze, ha valakinek annyira nem megy az angol, hogy Bacteria (baktérium) helyett Bra-t (melltartó) ír a tesztben, az sok jóra ne számítson. (Ez éppen az első heti tesztben történt a csoportban.) Katának egyébként meglepően sok 2! európai külsejű (egy kiwi srác és egy Dél-afrikai nő) csoporttársa is van az egy szem japán, a 4 indiai és koreaiak, kínaiak mellett. Utóbbi két társaság nem nagyon beszéli az angolt (számomra kérdéses, hogy akkor mi a fenét keresnek a suliban), de nekik nyilván vízum kellett...

A tanév során egyébként 4 blokk lesz, amelyek 2 hét szünettel vannak egymástól elkülönítve (meg persze vizsgákkal).

A suliba való eljutásról meg annyit, hogy ha olcsón akarja valaki megúszni, akkor jobb, ha nem busszal jár, mert úgy 23$ diák kedvezménnyel a heti bérlet. (Teljes árú 35$/hét, mindkettő az egész North Shore-ra érvényes, úgyhogy ha jár másfelé is az ember, akkor már nem ráfizetéses.) Kocsival már sokkal olcsóbb, vagy motorral még-még olcsóbb, vagy biciklivel még-még sokkal-sokkal, vagy gyalog... ...gyalog általában baromi messze van.

Új-zélandi tájszólás

Nem is nevezném tájszólásnak, de igazából nem nagyon tudok rá megfelelőt. Vannak bizonyos szavak, melyeket egyáltalán nem ismernek, s helyettük más szavakat használnak. (pl: tramping a hiking helyett) Rendszeresen "i" nek ejtenek sok a britek által "e"-nek ejtett magánhangzót. (seven fonetikusan itt: szivn).

Bár igazán szép kiwi beszédet állítólag vidéken vagy a Déli-szigeten hallani leginkább, s nekünk ebben még nem volt részünk, azért ez a wikipédiás gyűjtemény sem semmi:

Do you speak kiwi?

Jó szórakozást! ;-)

Kínai újév

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem (legalábbis) az újdonság erejével hatott, hogy február elején boldog új évet kívánnak egymásnak az emberek. Ennyire azért nem lehet messze Új-Zéland...

Az egész azzal kezdődött, hogy bementünk ebédelni Panmure-ban egy kis (minden jel szerint családi vállalkozásként működő) maláj étterembe. Asztalból mindössze 8, de integető macskás szoborból kettő is jutott a helyiségbe. Ezek arra hivatottak, hogy szerencsét hozzanak, s ha valaki elolvassa a wikipédia kínai (hold) újévről írt oldalát, rengeteg érdekes szerencse hozó szokással ismerkedhet még meg. A kis étteremben arra lettem figyelmes, hogy az egyik asztal alatt narancsok vannak a földre helyezve és mögötte mécsesek és füstölők vannak. Ezek a Buddhának szánt ajándékok, amit a kínai újév előtti napon szokás elkövetni. (Buddha nevét Budának ejtik és amikor első alkalommal hallottam bizony csak pislogtam, hogy mit akarnak ezek Budával kapcsolatban!?) Később, este hazaérve ez a látvány fogadott:

már kezdtem örülni, hogy ennyi gyümölccsel várnak otthon a lakótársak, de aztán gyorsan kiderült, hogy nem az enyém: Buddhának szánták. Ja, említettem már, hogy két kínaival egy malájjal és egy thaiföldivel lakunk együtt?! Így ebben a multikulturális közegben lehetőség van sok érdekes szokás megismerésére és belekóstolni számunkra eddig teljesen ismeretlen ételekbe is. Ma együtt vacsoráztunk, mint karácsonykor és szilveszterkor is. Neveket nem tudok, hogy mi micsoda volt, de ettünk csípős (de nagyon ám!) darált húst, főtt lepényhalat és érdekes (valami édes szósszal volt elrontva) ízű zöldségeket. Amit mi hozzáadtunk az a madártej volt. ;-)
Egyébként a városban most érezhetően kevesebb a forgalom, sokan nem is dolgoznak, mert a kínaiaknak ez bizony az év legnagyobb ünnepe.

Happy Chinese New Year Everyone!