Ma egy különös eseménybe futottunk bele.
Orvoshoz menni nem egy örömteli dolog, pláne ha az ember közérzete is rossz. Már vagy 2 hete kisebb-nagyobb bajom volt, úgyhogy eljött az ideje, hogy pontot tegyünk a végére. Az orvosi rendelőbe a szokásos hitetlen énemet vettem elő - mivel meggyőződésem, hogy az itteni orvosok semennyire nem értenek a dolgukhoz. Szerencsére azonban nem a kedvenc filippínó doktornénimhez hívtak be, hanem egy még nehezebben érthető indiai-pakisztáni-sri-lankai (vagy valami hasonló) kedves mosolygós nénihez. Vizsgálat megvolt és szinte el is hittem amit mondott, mert említett egy európai gyógyszernevet is (valószínűleg ezzel vett le a lábamról vagy az is lehet, hogy az ingyenes 4 szem Strepfen-nel). Egyébként tényleg rendes volt, mert akciósan vizsgált engem mindössze $50-ért.
Mentünk is kiváltani a gyógyszert a gyógyszertárba. A gyógyszerész bácsi egy aranyos ősz hajú szemüveges (amilyennek egy gyógyszerésznek lennie kell) ember volt. Az, hogy a nemzetiségünket a nevünkből tudta-e - vagy csak elolvasta a számítógépén az adatoknál - egész ott tartózkodásunk alatt nem derült ki. Megkérdezte, (természetesen angolul) hogy magyarok vagyunk-e, mire mondtuk, hogy persze. Erre ő ezt mondta (fonetikusan írva) "madgyar".
-Meglepődtetek, mi? - mondta tovább angolul.
Közben bejött az üzletbe egy másik ember is, akinek már előre el volt készítve a kiváltandó orvosság. A gyógyszerész bácsi pedig folytatta:
- Tudjátok ezt honnan tudom? Onnan, hogy amikor ilyen kisfiú voltam - s mutatta a kezével is. (kb. 10-14cm mutatott...) - akkoriban bélyeget gyűjtöttem. "Madgyar poszta" ez volt ráírva. Te is gyűjtötted, ugye?! - szólt a pénztárnál éppen fizető pasasnak.
- Igen, persze... Hungary. Nekem is volt olyan.
- Akkoriban mekkora szám volt, ha valakinek olyan bélyege volt, ami a vasfüggöny mögül jött! - folytatta a nosztalgiát az öreg.
Mesélte, hogy most látott a moziban egy filmet, amit egy magyar írónő könyvéből filmesítettek meg. Olvasta is a könyvet és áradozott, hogy mennyire jó. Nézzük meg, vagy olvassuk el. Tartott egy kis előzetest is a gyógyszertárban, hogy miről szól és behívott a pult mögé megmutatni a számítógépen a könyvet és az írónőt.
Ez egy olyan momentum volt, amit elképzelni nem tudtam volna. Én teljesen meglepődtem.
A könyvet Szabó Magda írta, a címe Az ajtó. Itt bővebb infó is van, ha érdekel valakit: http://www.imdb.com/title/tt1194577/releaseinfo
Érdekesség, hogy a filmet a világon 6 országban játsszák és ebben ki tudja miért Új-Zéland is benne van.
Orvoshoz menni nem egy örömteli dolog, pláne ha az ember közérzete is rossz. Már vagy 2 hete kisebb-nagyobb bajom volt, úgyhogy eljött az ideje, hogy pontot tegyünk a végére. Az orvosi rendelőbe a szokásos hitetlen énemet vettem elő - mivel meggyőződésem, hogy az itteni orvosok semennyire nem értenek a dolgukhoz. Szerencsére azonban nem a kedvenc filippínó doktornénimhez hívtak be, hanem egy még nehezebben érthető indiai-pakisztáni-sri-lankai (vagy valami hasonló) kedves mosolygós nénihez. Vizsgálat megvolt és szinte el is hittem amit mondott, mert említett egy európai gyógyszernevet is (valószínűleg ezzel vett le a lábamról vagy az is lehet, hogy az ingyenes 4 szem Strepfen-nel). Egyébként tényleg rendes volt, mert akciósan vizsgált engem mindössze $50-ért.
Mentünk is kiváltani a gyógyszert a gyógyszertárba. A gyógyszerész bácsi egy aranyos ősz hajú szemüveges (amilyennek egy gyógyszerésznek lennie kell) ember volt. Az, hogy a nemzetiségünket a nevünkből tudta-e - vagy csak elolvasta a számítógépén az adatoknál - egész ott tartózkodásunk alatt nem derült ki. Megkérdezte, (természetesen angolul) hogy magyarok vagyunk-e, mire mondtuk, hogy persze. Erre ő ezt mondta (fonetikusan írva) "madgyar".
-Meglepődtetek, mi? - mondta tovább angolul.
Közben bejött az üzletbe egy másik ember is, akinek már előre el volt készítve a kiváltandó orvosság. A gyógyszerész bácsi pedig folytatta:
- Tudjátok ezt honnan tudom? Onnan, hogy amikor ilyen kisfiú voltam - s mutatta a kezével is. (kb. 10-14cm mutatott...) - akkoriban bélyeget gyűjtöttem. "Madgyar poszta" ez volt ráírva. Te is gyűjtötted, ugye?! - szólt a pénztárnál éppen fizető pasasnak.
- Igen, persze... Hungary. Nekem is volt olyan.
- Akkoriban mekkora szám volt, ha valakinek olyan bélyege volt, ami a vasfüggöny mögül jött! - folytatta a nosztalgiát az öreg.
Mesélte, hogy most látott a moziban egy filmet, amit egy magyar írónő könyvéből filmesítettek meg. Olvasta is a könyvet és áradozott, hogy mennyire jó. Nézzük meg, vagy olvassuk el. Tartott egy kis előzetest is a gyógyszertárban, hogy miről szól és behívott a pult mögé megmutatni a számítógépen a könyvet és az írónőt.
Ez egy olyan momentum volt, amit elképzelni nem tudtam volna. Én teljesen meglepődtem.
A könyvet Szabó Magda írta, a címe Az ajtó. Itt bővebb infó is van, ha érdekel valakit: http://www.imdb.com/title/tt1194577/releaseinfo
Érdekesség, hogy a filmet a világon 6 országban játsszák és ebben ki tudja miért Új-Zéland is benne van.
